4. Fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a negyedik fejezetet. Azért örülnénk néhány visszajelzésnek is. :) Természetesen a szavazatokat is értékeljük, de jól esne, ha a szavazók azt is elmondanák, hogy éppen miért tetszik, vagy miért nem tetszik nekik a történet. A fejezetet ismét Mary Jane szemszögéből fogom írni.

Jó olvasást! ;)

Mary Jane szemszöge:

Vasárnap egész nyugisan telt. Egyededül voltam otthon, mert apu szokás szerint dolgozik, anyut meg elhívta egy barátnője, mert már rég találkoztak. Rendbe raktam a szobámat és tanultam is, hisz holnap sajnos megint suli. Délelőtt Harry felhívott, hogy ma nem tudunk találkozni, mert az apja programot szervezett neki. Ráadásul még bejelentette, hogy az apja szeretne megismerni. Csodás! Harry apja Norman Osborn! Egy nagyon fontos ember! Én erre nem vagyok még felkészülve! Ráadásul Harryvel is csak pár napja vagyunk együtt! Szerintem ez így gyors döntés. Na mindegy, majd megbeszélem még Harryvel.
Ginával még nem beszéltem, szerintem megviselte a parkban történtek. Biztos nincs hozzászokva, hogy fényes nappal idegenek támadják meg. Nem mintha én megszoktam volna, mert kerülöm a veszélyes helyeket. De ez New York! Nap mint nap ilyenről hallok a tévében.
Ezért is döntöttem úgy, hogy ma átmegyek hozzá, és ha ráér akkor eldumcsizunk valamiről.

  Végül amikor megtanultam, gyorsan magamra kaptam valami normálisat.

Hagytam egy üzenetet a hűtőn, hogy anya tudja hol vagyok amikor hazaér. Útközben benéztem az újságárushoz, hátha van valami Pókemberről. Persze, hogy volt:
Hírharsona:
"Pókember egy közveszélyes bűnöző!"
Gondoltam megveszem, hogy Ginával jót röhögjünk rajta. Mentem is tovább és útközben elsuhant mellettem két rendőrautó. Egy pillanatra meg is álltam, és vártam, hát ha Pókember is erre fog jönni. De nem jött.
Közben aztán elhallgatott a rendőrkocsi szirénája. Már nem is voltam messze Gináéktól amikor szembejött velem Peter.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Öö... Szia..-motyogta zavartam és begombolta az inge legfelső gombját, úgy mintha most öltözött volna fel. Mindegy.
-Hát te? Merre jártál?-kérdeztem kedvesen.
-Hát... bevásárolok May néninek. Tudod mostanában én szoktam amióta... szóval...
-Ben bácsi ugye?-kérdeztem megértően mire bólintott.-Részvétem!-tettem a kezem a vállára.-Biztos nehéz lehet most nektek. Hogy viseled?
-Ez van. Nehéz, de el kell fogadni. Az élet megy tovább.-hajtotta le a fejét.
-Na és May néni? Gondolom nincs túl jól.
-Hát nincs. Mostanában nagyon furcsa. Nem beszél sokat és folyton csak dolgozik otthon. Mintha így akarna megfeledkezni mindenről. Kezdek aggódni érte!-nézett rám.
-Ha gondolod ma átmegyek kicsit beszélgetni-próbáltam felvidítani. Erre végre megeresztett egy halvány mosolyt. A tekintete az újságra tévedt, mire a homlokát ráncolta.
-Megnézhetem?-mutatott az újságra én pedig átnyújtottam neki. Gyorsan fellapozta és átfutotta a szemével. Végül-talán kicsit mérgesen-összecsukta és visszaadta. -Te mit gondolsz Pókemberről?-nézett rám.
-Én nagyon kedvelem. Nem értem miért mondanak annyi rosszat róla. De az olyan híreken jót nevetek. Szerintem nagyon kevesen vannak a Pókember gyűlölők.-mosolyogtam. Ismét elszáguldott mellettem egy rendőrautó. Peter aggodalmasan nézett utána.-Valami baj van?-kérdeztem.
-Nem-rázta a fejét-Csak most mennem kell. May néni biztos vár már. Na szia-sietett el.
-Szia...-motyogtam és zavartan néztem utána. Fura.
Befordultam Gináék utcájába és meg is pillantottam a házukat. Amikor odaértem becsengettem és vártam. Gina nyitott ajtót. Amikor meglátott szélesen elmosolyodott.
-Szia-öleltem meg.
-Szia! Hogy-hogy itt vagy?-mosolygott.
-Gondoltam meglátogatlak, hogy minden rendben-e.-néztem rá biztatóan.-Nézd mit hoztam!-lengettem meg az újságot.
-Hírharsona?-fintorgott, mire nevetve bólintottam. Kivette a kezemből és szemügyre vette a legelejét.-Közveszélyes bűnöző?!-háborgott.
-Én sem értem.-ráztam a fejem.-De biztos mindenkinek vannak utálói. Képzeld, találkoztam Peterrel!-váltottam témát.-Vele is beszéltem és ő is nagyon kedveli Pókembert. Meg kérdeztem, hogy hogy vannak most.-folytattam, mire Gina értetlenül nézett rám.
-Ezt nem értem.-rázta a fejét.
-Te nem is tudtál arról, hogy mi történt?-lepődtem meg.-Peternek meghalt a nagybácsikája, Ben bácsi. Valami rablásnál lelőtték szegényt. Pedig olyan rendes ember volt. Emlékszem, hogy kiskoromban mindig kaptam tőle almát.
-Almát?-kérdezte Gina, és láttam rajta, hogy egy kicsit viccesnek találja.
-Kicsi voltam!-ütöttem a vállába, mire kitört belőle a nevetés. Erre én is elmosolyodtam, mert vicces volt ahogy a földön fetreng. Nemsokára le is higgadt.
-Peter nem is mondta, hogy mi történt.-mondta Gina.
-Szerintem nem szeret erről beszélni.-magyaráztam.-Peter olyan visszahúzódó és gondolom nem szeretné ha mindenki a a családi ügyeivel foglalkozna.
-Na igen. Peter nagyon rendes srác. Nem úgy mint... az a... hogy is nevezhetném... elkényeztetett egoista.-fintorgott.
-Most megint Harryről van szó?-néztem unottan a plafonra. Gina csak megborzongott.
-Ki se mond a nevét!
-Ennyire nem utálhatod!-fakadtam ki.
-De neki sikerült így megutáltatni magát velem.-vont vállat. Remek.-Ma nem is szervezett semmit?-kérdezte, de láttam az arcán, hogy valójában nem is érdekli csak gúnyolódik rajta.
-Gina kérlek! Én nagyon bírom Harryt!-kérleltem.
-Inkább hagyjuk ezt a témát!-mondta újabb pofát vágva.-Na mit csináljunk?-kérdezte ezúttal mosolyogva.-Elolvassuk amit Pókfazonról írnak, vagy sétáljunk valamerre?
-Nekem mindegy-vontam vállat.-Egyébként hogy vagy a tegnapi után?-kérdeztem, mire lesütötte a szemét.
-Minden rendben... csak nagyon megijedtem.-hadarta.
-Biztos nincs gáz?
-Biztos. Na csináljunk már valami izgit!-rángatta a kezem. Végül elolvastuk amit Pókemberről írtak. Kicsit felhúztuk magunkat miatta, de aztán jót nevettünk az egészen. Utána kimentünk flangálni a városba. A parkba természetesen nem mentünk. Azt hiszem egy ideig kerülni fogjuk azt a helyet.
Fagyiztunk is aminek az lett a vége, hogy egymásra kentük a gombócokat. Estefelé aztán hazaindultunk. Amíg együtt tudtunk menni elbeszélgettünk a holnapi suliról, Pókemberről, kicsit szóba jött Harry, a Hírharsonáról és megint Pókemberről. Végül szétváltunk és hazaindultunk. Amikor megérkeztem se apa, se anya nem volt otthon. Csúcs!
   Gyorsan megvacsoráztam, átnéztem holnapra a cuccokat és felhívtam anyát. Azt mondta nem tudja mikor ér haza, mert nagyon jól szórakozik a barátnőjével. Elnézést is kért miatta, de nem hibáztatom csak azért, mert kicsit kikapcsolódik. Ez jár neki!
Apa gondolom a haverjaival iszik valamelyik kocsmában. Majd tök részegen hazaállít, iszik még néhány sört a tévé előtt ülve, aztán elalszik. Napi rutin. Sajnos.
Akkor jutott csak eszembe, hogy megígértem Peternek, hogy ma este átmegyek. Az órára néztem ami fél nyolcat mutatott. Pár szót még csak válthatok May nénivel! Biztos nem alszanak még.
Gyorsan magamra kaptam a cipőmet és átmentem a szomszédba. Becsengettem és Peter nyitott ajtót.
-Szia!-mosolyogtam rá.-Emlékszel, hogy ma ígértem, hogy átjövök? Nem jöttem túl későn?-aggodalmaskodtam.
-Nem, nem! Pont jókor!-invitált be.
-Jó estét May néni!-köszöntem a konyhában sürgölődőhöz.
-Óó szia Mary Jane! Peter említette, hogy benézel ma. Már vártalak! Nem maradnál vacsorára? Direkt azért főztem ilyen sokat.-hozta ki az edényt tele levessel. Gondoltam segítek, ezért átvettem és letettem az asztalra.
-Nem szeretném megenni a vacsorájukat! És nem is szeretnék zavarni ha épp esznek.-mosolyogtam
-Nem...nem zavarsz-mondta Peter és mintha kicsit zavarban lett volna.
-Hát jó, akkor maradok. Úgy sincs otthon senki, legalább nem unatkozok-mondtam kedvesen és segítettem megteríteni és befejezni az ételt. Peter addig kint tanult szorgalmasan.-Ennek csodás illata van! Biztos az íze is olyan jó!-szagoltam bele a levesbe.
-Peter gyere!-szólt May néni. Mind a hárman asztalhoz ültünk és mertünk magunknak levest. Egy ideig szótlanul ettünk, végül May néni törte meg a csendet.
-Na és mondd Mary Jane, hogy megy a suli?
-Egész jól. Csak nehéz.-mosolyogtam.-Peter, hogy hogy ilyen későn tanulsz?-kérdeztem kedvesen.
-Hát... sok dolgom volt-hadarta.
-Például könyvtárba menni?-vigyorogtam, mire zavartan elmosolyodott és kicsit bólintott.
-Na és ki ez az új lány? Ez a Gina...-kezdte May néni.
-Egy új lány-válaszoltam.-Londonból jött. Nagyon jó fej, én nagyon bírom. Gondolom Peter is-mosolyogtam.
-Ó, nos igen. Rengeteget mesél rólatok.
-May néni!-szólt rá Peter, mire felnevettem.
-Mesélte, hogy Dinával milyen jót beszélgetett a parkban. Meg arról is hallottam, hogy Harry Osborn mennyire kedvel...-újságolta lelkesen May néni.
-Na jó-szólt közbe Peter.-Beszéljünk másról. Egyébként a neve Gina, nem pedig Dina-mosolygott May nénire. 
Az este további része remek volt. Peter és May néni igazán jó kis társaság! Lehet, hogy megismétlem majd az ilyen látogatásokat. Beszéltünk Pókemberről is, és ezek szerint nem csak Peter kedveli, hanem May néni is. Eddig még nem is találkoztam olyan emberrel aki ne szeretné ezt a hőst. Kivéve Harry. De neki meg van bocsátva.
   Vacsora után segítettem May néninek elrakodni. Peter is segíteni akart, de miután meghajlított négy villát és egy kanalat May néni kíméletes szavakkal elküldte tanulni. Hát Peterből se lesz konyhatündér. Vagy konyhaúr...mindegy.
Utána elköszöntem May nénitől és megígértem, hogy legközelebb is jövök. Bár a szomszédban lakok Peter ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérjen, azzal a szöveggel, hogy Pókember már biztos alszik. Hát jó.
-Kösz, hogy átjöttél. Komolyan nem láttam ilyen boldognak May nénit mióta Ben bácsi nincs.
-Szívesen. Én is nagyon élveztem, úgy hogy örömmel jövök máskor is!-mosolyogtam.
-Ja és bocsi amiket mondott, tudod Harryről meg ilyenek. Tudod ő mindenről tud, még ha nem is mondanak neki semmit.-magyarázta, mire felnevettem.-Egyébként... te és Harry tényleg... szóval együtt vagytok?-motyogta.
-Hát... nagyon úgy néz ki-mondtam és éreztem, hogy elpirulok.
-Hát akkor... sok boldogságot!-mondta Peter nem túl boldogan, de azért magára erőltetett egy mosolyt.-Na akkor megyek is. Holnap találkozunk, jó éjt!
-Igen, holnap. Szia!-mosolyogtam és bementem a lakásba. Már fél kilenc volt. Két órát töltöttem Peternél. Otthon még mindig egyedül voltam.
Gyorsan lezuhanyoztam, fogtam a Hírharsonát és elolvastam az egész újságot, még a Pókemberest is. Már az utolsó lapnál jártam amikor megcsörrent a mobilom. Harry neve állt a kijelzőn, rögtön felvettem.
-Szia Szépségem!-szólt bele és éreztem a hangján, hogy mosolyog.
-Szia-mondtam én is.-Mit csinálsz ilyen későn?
-Későn?-lepődött meg.-Nincs is késő. De ha nagyon tudni akarod elmondom: Hallani akartam a hangod mielőtt lefekszek aludni-közölte mézes-mázas hangon.
-Édes vagy!-jelentettem ki.-Milyen volt a napod?
-Ne is említsd! Rémes! Szerintem nem akarsz ilyen unalmas sztorit hallani-magyarázta, mire felnevettem.-Na és neked hogy telt a napod?
-Egész jól. Szinte az egész napot Ginával töltöttem, és most este meg Peternél voltam...
-Peternél?-vágott a szavamba.
-Igen-vontam vállat.- Amikor mentem Ginához találkoztunk. Kérdeztem, hogy hogy vannak Ben bácsi elvesztése után, és ő mondta, hogy May néni nehezen viseli. Én meg felajánlottam, hogy ma este átmegyek. És csodásan éreztem magam. Peter és May néni olyan jó kis társaság! Remekül elszórakoztunk! Amikor Peter hazakísért akkor elmondta, hogy May néni is most először ilyen boldog mióta elvesztette a férjét. Ezért felajánlottam, hogy máskor is szívesen átmegyek.-meséltem el mindent.
-Szóval Peter hazakísért?-kérdezte Harry halálkomoly hangon.-De csak ennyi ugye? Csak hazakísért ugye?
-Persze! Harry, csak nem féltékeny vagy?!-nevettem fel, mire tiltakozni kezdett.-Figyelj, Peter mindkettőnk barátja! És ő is csak barátként néz ránk!
-Hát persze... barátként...-morogta.
-Harry, én veled járok! Nem vagyok szerelmes Peterbe! És Ő se belém. Azt már rég jelezte volna valahogy! Rendben?
-Rendben...-motyogta.
-Na akkor nyugi! Honlap találkozunk. Jó éjt!
-Szép álmokat!-mondta és éreztem a hangján, hogy végre mosolyog.
   Végül kb. fél tíz volt amikor elaludtam. Az egész napot nézve, remekül éreztem magam! :)