Mary Jane szemszöge:
Reggel kicsit elaludtam. Nem is kicsit! 10 perc volt a tanítás kezdetéig.
Rohamosan kezdtem készülődni, először lezuhanyoztam aztán felöltöztem.
-Hagyjad már!-mondta anya majd hozzám fordult.-Siess, hogy ne késs olyan sokat!-majd ahogy elindultam az ajtóból még hallottam, hogy napi programként veszekedni kezdenek. Csodás! Egészen a suliig rohantam ami nem kis távolság. Végül a teremajtó előtt megtorpantam és az órámra pillantottam. Kemény 20 perce kések. Bekopogtattam az ajtón és választ nem várva benyitottam.
-Jó napot! Elnézést a késésért...-motyogtam és a helyemre indultam. Közben rámosolyogtam Harryre és Peterre. Harry kacsintás kíséretében viszonozta, míg Peter arcán egy meglepett, halvány mosoly jelent meg és zavarában még a könyvét is leverte. A tanár türelmesen figyelte Peter szerencsétlenkedését, mert míg a könyvét akarta felvenni addig a füzete is a földön landolt.
-Mr. Parker, a nyakába kössem a könyvét?!-förmedt rá a tanár szigorúan. Erre az egész osztály felröhögött. A "kedves" tanárunk arcán megjelent az a jól ismert cinikus mosoly.
-Elnézést...én csak...-magyarázkodott Peter.
-Csend!-vetett rá gyilkos pillantást a tanár. Én közben a helyemhez értem és lehuppantam Gina mellé. Egy mosollyal köszöntünk egymásnak.-Dupla házifeladat az egész osztálynak. A nevetésért.Ms. Watson!-fordult hozzám. Ajjaj!-Beírom, hogy-nézett az órára-22 perc 18 másodpercet késett. A büntetése a dupla házifeladat duplája! És szólok az osztályfőnöknek.-jelentette ki flegmán és ismét megjelent az a kárörvendő mosoly az arcán. Hurrá! A dupla házi duplája?! Ne már!Tudni kell, hogy ennél a tanárnál a sima házi is szörnyen sok. A dupla házi az maga a pokol...és a dupla házi duplája...?! Fiatal vagyok még a halálhoz!!
A tanár a tábla felé fordult és írni kezdett mi meg gyorsan másoltunk utána. Az óra további része nagyon lassan telt, de a lényeg, hogy vége. Utána Gina és én utolsóként indultunk a következő terembe.
-Nagyon durva ez a tanár!-csodálkozott Gina.
-Hát igen. Ő tartja rettegésben az egész sulit. Ráadásul állítólag nagyon pályázik az igazgatóhelyettesi szerepre. És ha eléri a célját akkor nekünk annyi!-fintorogtam. Közben beléptünk a terembe, ledobtuk a holminkat és Ginára vártam, hogy felvegye a kabátját.
-Na mivan baby?-hallottam meg Flash idegesítő hangját. Nála többnyire én vagyok a "baby".-Velem álmodtál az éjjel és szar volt az ébredés? Vagy talán egész éjjel rám gondoltál, és mikor végre elaludtál már menni kellett suliba?!-röhögött és felém cuppogott párat.
-Ne legyen nagy az arcocskád! Csodásan aludtam és ez egyenesen kizárja azt, hogy veled álmodtam volna!-néztem rá unottan!
-Ja képzelem! Jó kis szöveg babyyy!-jött közelebb hozzám, majd elkapta a karomat és magához akart húzni.
-Flash hagyj már! Engedj el...!-ellenkeztem, majd valaki megragadta Flash kezét és el rántotta tőlem.
-Nem hallottad?! Hagyd békén!-Harry volt az. Flash végül ott hagyott minket.-Jól vagy?-kérdezte tőlem kedvesen.
-Igen. Köszi!-mosolyogtam rá, majd Ginával kimentünk az udvarra.
-Idegesítő ez a Flash!-jelentette ki miközben beleharapott a szendvicsébe.-Meg Harry is.-tette hozzá mire felnevettem.
-Harry jófej! Az előbb is megvédett.-mondtam amikor kinyílt az ajtó és pont Harry lépett ki rajta.
-Emlegetett szamár.-jegyezte meg Gina halkan.
-Hali!-lépett hozzánk Harry.-Minden rendben?-kérdezte én meg bólintottam. Ginát teljesen hidegen hagyta a jelenléte.-Amúgy szólíthatlak Ginának?-fordult hozzá.
-Csak a barátaim hívnak így.-tett egy csípős megjegyzést.
-Hát jó. Akkor Georgina, milyen a suli?
-Átlagos-vont vállat és tovább evett. Harryn látszott, hogy hosszabb beszélgetésben reménykedett, de erőltetni nem akarta.
-M.J.!-fordult hozzám.-Van kedved eljönni velem vacsorázni?-kérdezte és még el is pirult. De aranyos!
-Ma?-kérdeztem mire bólintott.-Oké! Ráérek.-mosolyogtam. Ismét nyílt az ajtó és Peter lépett ki rajta.-Itt a fotósunk!-mosolyogtam rá.
-Fotós?-kérdezte Gina.
-Igen. Ő fényképezi New York hősét, a barátságos és közkedvelt Pókembert!-vigyorogtam.
-Az ki?-fintorgott Gina.
-Mi az, hogy ki? Ne mondd, hogy nem hallottál róla! Ő egy hős!-magyaráztam.
-Inkább rovar...-morogta Harry.
-Bírom ezt a Pókfazont.-jelentette ki Gina, de szerintem ezt csak Harry miatt mondta.
-Nem is ismered!-nevetett fel Harry.
-Miért te igen?-néztek farkasszemet.
-Nem.
-Akkor miért nem birod?-kérdezte távolságtartóan. Harry erre csak vállat vont. Kezdett durvulni a beszélgetés, úgy hogy inkább eltereltem a szót.
-Na és mikor találkozol legközelebb Pókemberrel?-fordultam Peterhez.
-Ööö... nem tudom. Majd ha legközelebb hősködik.-mosolygott.-De ma jelent meg a Hírharsona új száma. Pókember a címlapon.
-És legalább a te képeddel?-vigyorogtam mire mosolyogva bólintott.-Akkor mindenképp megveszem!-mondtam kedvesen, de épp becsengettek. Mind a négyen bementünk matekra.
A nap további része elég gyorsan eltelt. Órák után Ginával ketten indultunk haza, mert egy darabig egy felé tudtunk menni. Egy újságárusnál megálltunk és vettem neki két újságot. Az egyikben hősként ünneplik Pókembert a másik pedig az emlegetett Hírharsona volt. Természetesen Pókemberrel a címlapon, Peter fotójával. "Pókember egy igazi GAZFICKÓ!" címmel. Ebben az újságban folyton szidják New York hősét. Nem értem miért.
Hazafelé csak én beszéltem, arról, hogy egyre jobban izgulok az este miatt. Közben Gina az újságot bújta, hogy mindent megtudjon "Pókfazonról".
-Harry egy bunkó!-nyomta a kezembe az újságokat.-Pókember nem is rovar. Vagyis nem annyira.-vont vállat.-Nem is tudom. Nem ismerem, de nem lehet rossz ember. Szerintem az a tahó csak féltékeny Pókfazonra.-a tahó alatt Harryre célzott.-Én nem mennék el vele vacsorázni. Még a végén elrabol, hogy oda vonzza Pókfazont és kinyírja!
-Ne beszélj már marhaságokat!-nevettem fel.
-Én kinézem belőle!-jegyezte meg halkan.
-Mindegy. Nem jössz át ma? Segíthetnél kiválasztani a ruhát estére.-mosolyogtam, aztán felnevettem amikor megláttam Gina undorodó arcát.-Akkor legalább képzeld azt, hogy nem Harryvel randizok.
-Ó! Szóval már randi? Hát ez jó.-nevetgélt.
-Kérlek gyere át! Kérlek, kérlek, kérlek...!
-Jól van átmegyek.-adta meg magát.
-Köszi!-öleltem át-Akkor majd hívlak.-mondtam aztán elbúcsúztunk. Gina természetesen magával vitte az újságokat. :)
Csak anya volt otthon aminek azért örültem, mert legalább nincs kivel veszekednie. Apa dolgozott és gondolom mikor majd haza fog érni biztos, hogy lesz benne pár pohárnyi vodka.
Gyorsan megtanultam (a duplaházi dupláját nem csináltam meg, úgy se lesz holnap fizika) gyorsan bekaptam valami ropogtatni valót (régen volt az ebéd), segítettem anyának főzni, meg vasaltam. Öt óra körül felhívtam Ginát és úgy egyeztünk meg, hogy elmegyünk a plázába.
-Oké. Melyik?-kérdezte amikor kb. tíz ruhabolttal találtuk szembe magunkat.
-Legyen...az!-mutattam a legközelebbire. Bementünk, de miután semmit nem találtunk bementünk a következőbe. Ott úgy döntöttünk külön keresünk ruhát, de előtte megmondtam, hogy nem akarok valami nagyon extrát. Én nem találtam semmit, de pár perccel később Gina felbukkant egy ruhával. Bementem egy fülkébe és felpróbáltam. Egy kék ruha, szürke magassarkúval és inggel meg egy kistáska.
.jpg)
Nagyon szép volt!
-Gyönyörű vagy!-jelentette ki Gina kedvesen.
-Biztos jó lesz?
-Ha engem kérdezel...nem! Ez már túl jó. Az a seggfej nem érdemel ennyit.-mondta én meg azon gondolkodtam, hogy jut eszébe ennyi rossz szó Harryről. Na mindegy. Előbb utóbb úgy is megkedveli.
-Hát jó. Akkor kész is vagyunk.-mosolyogtam majd behúztam a függönyt és vissza öltöztem. Megvettem a ruhát aztán Ginával egy kínai étteremben kajáltunk.
-Bírom Amerikát!-jelentette ki vidáman.
-Eddig milyen?
-Csúcs! Minden perfekt-mosolygott.
-Na és... fiú? Nincs senki?-vigyorogtam.
-Nincs.-vont vállat.-Londonban se volt, itt sincs. Vagyis volt Londonban, de annak már rég vége. Szóval az mindegy. Meg amúgy is szeretnék felzárkózni tanulás szempontjából.-magyarázta.
Utána aztán mindketten hazamentünk és én összekészültem a randira. Nagyon izgultam. Harry Osborn... helyes srác! Anyu segített a sminkben meg az illat kiválasztásában.
-Tessék!-adta az újabb parfümös üveget.-Ezt az illatot nagyon szeretem!-mosolyodott el én meg beleszagoltam. Tényleg nagyon jó illatú volt.
-Ez lesz!-választottam ki és magamra fújtam párat.-Na hogy nézek ki?-álltam anya elé. Végignézett rajtam és mintha...könnycseppek csillantak meg a szemében.
-Olyan gyönyörű vagy!-ölelt magához.
-Anya!-szóltam kedvesen.-Ne sírj!
-Persze, persze. Nem sírok...csak...az illat csípi a szememet!-mondta és felnevettünk, majd ismét átölelt.-Najó, tartsunk egy kis távolságot! Tényleg kezdi csípni a szememet!-dörzsölte a szemét.-Nagy mázlista ez a Harry!
-Köszi anyu!-mondtam vidáman.-Nem sokára itt is lehet!-lettem izgatott. És abban a pillanatban hallottam is ahogy egy kocsi leparkol. Az ablakhoz siettem és kinéztem. Harry volt az. A sofőrje hozta.-Anya! Itt van!-visítottam.
-Jól van kicsim.-ölelt meg.-Ne feledd: egy csodálatos lány vagy akinek mellesleg van barátja. És soha nem egy fiú csaja vagy!
-Oké anya!-nevettem fel.-Az se biztos, hogy lesz valami. Na szia!-adtam neki egy puszit búcsúzóul. Kiléptem az ajtón és láttam, hogy Harry már kiszállt az autóból.
-Wow!-lépett mellém.-Egyszerűen...gyönyörű vagy!
-Köszi.-éreztem, hogy elpirulok.-Pontosan hova is megyünk?-kérdeztem, de a választ még én se értettem. Valami Kínai? Mert a neve számomra az.
Útközben sokat beszélgettünk a suliról, Flash bunkóságáról és szóba került Gina is.
-Aranyos, csak kicsit fura.-nevetett Harry.
-Ha jobban megismered rájössz, hogy teljesen normális.-mosolyogtam. Közben az étteremhez értünk. Harry még mondott valamit a sofőrnek aztán bementünk. Kerestünk egy szabad asztalt és leültünk.
-És mik a terveid a jövőre nézve?-kérdezte.
-Hát...színészkedni szeretnék. Gyerekkorom óta. És te mit tervezel?
-Fogalmam sincs. Egyelőre úgy néz ki apám mellett leszek az Oscorpnál.-mondta és közben megállt mellettünk a pincér. Odaadta az étlapokat és eltűnt a kért italunkért.
A "randi" további részében jót beszélgettünk és az étel is nagyon finom volt. Harry vicces srác. Plusz pont :)
A sofőr már az étterem előtt várt minket. Beszálltunk és elindultunk haza, először hozzám. Útközben azonban láttam, hogy a távolban fekete füst száll felfelé. Amúgy is arra mentünk úgy hogy jobban láttam mi történik. Egy emeletes ház lángokban állt.
-Jézusom! Álljon meg kérem!-szóltam a sofőrnek. Le is parkolt pár méterre attól az utcától ahol a ház lángolt. Kipattantam a kocsiból és összehúztam magamon a kabátomat.
-M.J. várj!-jött utánam Harry.-Ne menj oda, veszélyes!
-Ez a ház teljesen le fog égni! És mivan ha valaki még bent van?-aggodalmaskodtam.
-Majd a tűzoltók kimentik. Na gyere!-húzott el. De én nem igazán akartam menni. És abban a pillanatban megláttam, hogy valaki a házak közt repked.
-Nézd!-mutattam arra ahonnan minden bizonnyal Pókember érkezett.
-Csúcs!-morogta Harry. Ijedtemben a szám elé kaptam a kezem amikor Pókember beugrott az égő ház egyik ablakán. Ezek szerint van még bent valaki. Megragadtam Harry kezét és közelebb mentünk. Odamentem egy tehetetlen tűzoltóhoz.
-Van bent valaki?-kérdeztem, mert nem voltam biztos benne.
-Igen, egy kisbaba!-mondta és láttam rajta, hogy totál kétségbe van esve.
Talán két percig álltunk ott, amikor hatalmas robaj hallatszott a házból és az ablakon lángok csaptak ki. Ez nem jó!
Majd egy újabb robajnál Pókember végre kiugrott az ablakon és a gyerekkel a kezében leereszkedett egy hálón, talán másfél méterre tőlünk. Átadta a babát egy nőnek, majd már ment is volna el amikor felénk fordult és hirtelen megtorpant. A szemét nem láttam, de biztos voltam benne, hogy minket néz. Harry oldalba bökött. Gondolom kellemetlenül érezte magát. Végül Pókember megfordult, kieresztett egy hálót és elrepült. Ez elég furcsa volt.
-Na jó, mindenki jól van. Gyere, még a végén meg is fázol!-húzott Harry a kocsihoz. Beszálltunk és hazavittek engem.
-Hát akkor... köszönöm ezt a szép estét!-mondtam amikor megálltunk a házunk ajtaja előtt.
-Örülök, hogy jól érezted magad!-mosolygott rám, majd egyre közelebb hajolt hozzám és a végén...megcsókolt!
-Hát akkor...szia!-motyogtam idiótán vigyorogva. Zavarban voltam.
-Holnap találkozunk!-mondta és ő is mosolygott. Bezártam magam mögött az ajtót és lábujjhegyen osontam a nappaliba. A látvány nem lepett meg. Apa a kanapén elterülve, három sörös doboz az asztalon, a tv meg bekapcsolva. Elővettem egy takarót, azzal betakartam eldobáltam a dobozokat és kikapcsoltam a tv-ét. Utána gyorsan lezuhanyoztam és azzal a tudattal aludtam el, hogy Harry Osborn megcsókolt. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése