4. Fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a negyedik fejezetet. Azért örülnénk néhány visszajelzésnek is. :) Természetesen a szavazatokat is értékeljük, de jól esne, ha a szavazók azt is elmondanák, hogy éppen miért tetszik, vagy miért nem tetszik nekik a történet. A fejezetet ismét Mary Jane szemszögéből fogom írni.

Jó olvasást! ;)

Mary Jane szemszöge:

Vasárnap egész nyugisan telt. Egyededül voltam otthon, mert apu szokás szerint dolgozik, anyut meg elhívta egy barátnője, mert már rég találkoztak. Rendbe raktam a szobámat és tanultam is, hisz holnap sajnos megint suli. Délelőtt Harry felhívott, hogy ma nem tudunk találkozni, mert az apja programot szervezett neki. Ráadásul még bejelentette, hogy az apja szeretne megismerni. Csodás! Harry apja Norman Osborn! Egy nagyon fontos ember! Én erre nem vagyok még felkészülve! Ráadásul Harryvel is csak pár napja vagyunk együtt! Szerintem ez így gyors döntés. Na mindegy, majd megbeszélem még Harryvel.
Ginával még nem beszéltem, szerintem megviselte a parkban történtek. Biztos nincs hozzászokva, hogy fényes nappal idegenek támadják meg. Nem mintha én megszoktam volna, mert kerülöm a veszélyes helyeket. De ez New York! Nap mint nap ilyenről hallok a tévében.
Ezért is döntöttem úgy, hogy ma átmegyek hozzá, és ha ráér akkor eldumcsizunk valamiről.

  Végül amikor megtanultam, gyorsan magamra kaptam valami normálisat.

Hagytam egy üzenetet a hűtőn, hogy anya tudja hol vagyok amikor hazaér. Útközben benéztem az újságárushoz, hátha van valami Pókemberről. Persze, hogy volt:
Hírharsona:
"Pókember egy közveszélyes bűnöző!"
Gondoltam megveszem, hogy Ginával jót röhögjünk rajta. Mentem is tovább és útközben elsuhant mellettem két rendőrautó. Egy pillanatra meg is álltam, és vártam, hát ha Pókember is erre fog jönni. De nem jött.
Közben aztán elhallgatott a rendőrkocsi szirénája. Már nem is voltam messze Gináéktól amikor szembejött velem Peter.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Öö... Szia..-motyogta zavartam és begombolta az inge legfelső gombját, úgy mintha most öltözött volna fel. Mindegy.
-Hát te? Merre jártál?-kérdeztem kedvesen.
-Hát... bevásárolok May néninek. Tudod mostanában én szoktam amióta... szóval...
-Ben bácsi ugye?-kérdeztem megértően mire bólintott.-Részvétem!-tettem a kezem a vállára.-Biztos nehéz lehet most nektek. Hogy viseled?
-Ez van. Nehéz, de el kell fogadni. Az élet megy tovább.-hajtotta le a fejét.
-Na és May néni? Gondolom nincs túl jól.
-Hát nincs. Mostanában nagyon furcsa. Nem beszél sokat és folyton csak dolgozik otthon. Mintha így akarna megfeledkezni mindenről. Kezdek aggódni érte!-nézett rám.
-Ha gondolod ma átmegyek kicsit beszélgetni-próbáltam felvidítani. Erre végre megeresztett egy halvány mosolyt. A tekintete az újságra tévedt, mire a homlokát ráncolta.
-Megnézhetem?-mutatott az újságra én pedig átnyújtottam neki. Gyorsan fellapozta és átfutotta a szemével. Végül-talán kicsit mérgesen-összecsukta és visszaadta. -Te mit gondolsz Pókemberről?-nézett rám.
-Én nagyon kedvelem. Nem értem miért mondanak annyi rosszat róla. De az olyan híreken jót nevetek. Szerintem nagyon kevesen vannak a Pókember gyűlölők.-mosolyogtam. Ismét elszáguldott mellettem egy rendőrautó. Peter aggodalmasan nézett utána.-Valami baj van?-kérdeztem.
-Nem-rázta a fejét-Csak most mennem kell. May néni biztos vár már. Na szia-sietett el.
-Szia...-motyogtam és zavartan néztem utána. Fura.
Befordultam Gináék utcájába és meg is pillantottam a házukat. Amikor odaértem becsengettem és vártam. Gina nyitott ajtót. Amikor meglátott szélesen elmosolyodott.
-Szia-öleltem meg.
-Szia! Hogy-hogy itt vagy?-mosolygott.
-Gondoltam meglátogatlak, hogy minden rendben-e.-néztem rá biztatóan.-Nézd mit hoztam!-lengettem meg az újságot.
-Hírharsona?-fintorgott, mire nevetve bólintottam. Kivette a kezemből és szemügyre vette a legelejét.-Közveszélyes bűnöző?!-háborgott.
-Én sem értem.-ráztam a fejem.-De biztos mindenkinek vannak utálói. Képzeld, találkoztam Peterrel!-váltottam témát.-Vele is beszéltem és ő is nagyon kedveli Pókembert. Meg kérdeztem, hogy hogy vannak most.-folytattam, mire Gina értetlenül nézett rám.
-Ezt nem értem.-rázta a fejét.
-Te nem is tudtál arról, hogy mi történt?-lepődtem meg.-Peternek meghalt a nagybácsikája, Ben bácsi. Valami rablásnál lelőtték szegényt. Pedig olyan rendes ember volt. Emlékszem, hogy kiskoromban mindig kaptam tőle almát.
-Almát?-kérdezte Gina, és láttam rajta, hogy egy kicsit viccesnek találja.
-Kicsi voltam!-ütöttem a vállába, mire kitört belőle a nevetés. Erre én is elmosolyodtam, mert vicces volt ahogy a földön fetreng. Nemsokára le is higgadt.
-Peter nem is mondta, hogy mi történt.-mondta Gina.
-Szerintem nem szeret erről beszélni.-magyaráztam.-Peter olyan visszahúzódó és gondolom nem szeretné ha mindenki a a családi ügyeivel foglalkozna.
-Na igen. Peter nagyon rendes srác. Nem úgy mint... az a... hogy is nevezhetném... elkényeztetett egoista.-fintorgott.
-Most megint Harryről van szó?-néztem unottan a plafonra. Gina csak megborzongott.
-Ki se mond a nevét!
-Ennyire nem utálhatod!-fakadtam ki.
-De neki sikerült így megutáltatni magát velem.-vont vállat. Remek.-Ma nem is szervezett semmit?-kérdezte, de láttam az arcán, hogy valójában nem is érdekli csak gúnyolódik rajta.
-Gina kérlek! Én nagyon bírom Harryt!-kérleltem.
-Inkább hagyjuk ezt a témát!-mondta újabb pofát vágva.-Na mit csináljunk?-kérdezte ezúttal mosolyogva.-Elolvassuk amit Pókfazonról írnak, vagy sétáljunk valamerre?
-Nekem mindegy-vontam vállat.-Egyébként hogy vagy a tegnapi után?-kérdeztem, mire lesütötte a szemét.
-Minden rendben... csak nagyon megijedtem.-hadarta.
-Biztos nincs gáz?
-Biztos. Na csináljunk már valami izgit!-rángatta a kezem. Végül elolvastuk amit Pókemberről írtak. Kicsit felhúztuk magunkat miatta, de aztán jót nevettünk az egészen. Utána kimentünk flangálni a városba. A parkba természetesen nem mentünk. Azt hiszem egy ideig kerülni fogjuk azt a helyet.
Fagyiztunk is aminek az lett a vége, hogy egymásra kentük a gombócokat. Estefelé aztán hazaindultunk. Amíg együtt tudtunk menni elbeszélgettünk a holnapi suliról, Pókemberről, kicsit szóba jött Harry, a Hírharsonáról és megint Pókemberről. Végül szétváltunk és hazaindultunk. Amikor megérkeztem se apa, se anya nem volt otthon. Csúcs!
   Gyorsan megvacsoráztam, átnéztem holnapra a cuccokat és felhívtam anyát. Azt mondta nem tudja mikor ér haza, mert nagyon jól szórakozik a barátnőjével. Elnézést is kért miatta, de nem hibáztatom csak azért, mert kicsit kikapcsolódik. Ez jár neki!
Apa gondolom a haverjaival iszik valamelyik kocsmában. Majd tök részegen hazaállít, iszik még néhány sört a tévé előtt ülve, aztán elalszik. Napi rutin. Sajnos.
Akkor jutott csak eszembe, hogy megígértem Peternek, hogy ma este átmegyek. Az órára néztem ami fél nyolcat mutatott. Pár szót még csak válthatok May nénivel! Biztos nem alszanak még.
Gyorsan magamra kaptam a cipőmet és átmentem a szomszédba. Becsengettem és Peter nyitott ajtót.
-Szia!-mosolyogtam rá.-Emlékszel, hogy ma ígértem, hogy átjövök? Nem jöttem túl későn?-aggodalmaskodtam.
-Nem, nem! Pont jókor!-invitált be.
-Jó estét May néni!-köszöntem a konyhában sürgölődőhöz.
-Óó szia Mary Jane! Peter említette, hogy benézel ma. Már vártalak! Nem maradnál vacsorára? Direkt azért főztem ilyen sokat.-hozta ki az edényt tele levessel. Gondoltam segítek, ezért átvettem és letettem az asztalra.
-Nem szeretném megenni a vacsorájukat! És nem is szeretnék zavarni ha épp esznek.-mosolyogtam
-Nem...nem zavarsz-mondta Peter és mintha kicsit zavarban lett volna.
-Hát jó, akkor maradok. Úgy sincs otthon senki, legalább nem unatkozok-mondtam kedvesen és segítettem megteríteni és befejezni az ételt. Peter addig kint tanult szorgalmasan.-Ennek csodás illata van! Biztos az íze is olyan jó!-szagoltam bele a levesbe.
-Peter gyere!-szólt May néni. Mind a hárman asztalhoz ültünk és mertünk magunknak levest. Egy ideig szótlanul ettünk, végül May néni törte meg a csendet.
-Na és mondd Mary Jane, hogy megy a suli?
-Egész jól. Csak nehéz.-mosolyogtam.-Peter, hogy hogy ilyen későn tanulsz?-kérdeztem kedvesen.
-Hát... sok dolgom volt-hadarta.
-Például könyvtárba menni?-vigyorogtam, mire zavartan elmosolyodott és kicsit bólintott.
-Na és ki ez az új lány? Ez a Gina...-kezdte May néni.
-Egy új lány-válaszoltam.-Londonból jött. Nagyon jó fej, én nagyon bírom. Gondolom Peter is-mosolyogtam.
-Ó, nos igen. Rengeteget mesél rólatok.
-May néni!-szólt rá Peter, mire felnevettem.
-Mesélte, hogy Dinával milyen jót beszélgetett a parkban. Meg arról is hallottam, hogy Harry Osborn mennyire kedvel...-újságolta lelkesen May néni.
-Na jó-szólt közbe Peter.-Beszéljünk másról. Egyébként a neve Gina, nem pedig Dina-mosolygott May nénire. 
Az este további része remek volt. Peter és May néni igazán jó kis társaság! Lehet, hogy megismétlem majd az ilyen látogatásokat. Beszéltünk Pókemberről is, és ezek szerint nem csak Peter kedveli, hanem May néni is. Eddig még nem is találkoztam olyan emberrel aki ne szeretné ezt a hőst. Kivéve Harry. De neki meg van bocsátva.
   Vacsora után segítettem May néninek elrakodni. Peter is segíteni akart, de miután meghajlított négy villát és egy kanalat May néni kíméletes szavakkal elküldte tanulni. Hát Peterből se lesz konyhatündér. Vagy konyhaúr...mindegy.
Utána elköszöntem May nénitől és megígértem, hogy legközelebb is jövök. Bár a szomszédban lakok Peter ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérjen, azzal a szöveggel, hogy Pókember már biztos alszik. Hát jó.
-Kösz, hogy átjöttél. Komolyan nem láttam ilyen boldognak May nénit mióta Ben bácsi nincs.
-Szívesen. Én is nagyon élveztem, úgy hogy örömmel jövök máskor is!-mosolyogtam.
-Ja és bocsi amiket mondott, tudod Harryről meg ilyenek. Tudod ő mindenről tud, még ha nem is mondanak neki semmit.-magyarázta, mire felnevettem.-Egyébként... te és Harry tényleg... szóval együtt vagytok?-motyogta.
-Hát... nagyon úgy néz ki-mondtam és éreztem, hogy elpirulok.
-Hát akkor... sok boldogságot!-mondta Peter nem túl boldogan, de azért magára erőltetett egy mosolyt.-Na akkor megyek is. Holnap találkozunk, jó éjt!
-Igen, holnap. Szia!-mosolyogtam és bementem a lakásba. Már fél kilenc volt. Két órát töltöttem Peternél. Otthon még mindig egyedül voltam.
Gyorsan lezuhanyoztam, fogtam a Hírharsonát és elolvastam az egész újságot, még a Pókemberest is. Már az utolsó lapnál jártam amikor megcsörrent a mobilom. Harry neve állt a kijelzőn, rögtön felvettem.
-Szia Szépségem!-szólt bele és éreztem a hangján, hogy mosolyog.
-Szia-mondtam én is.-Mit csinálsz ilyen későn?
-Későn?-lepődött meg.-Nincs is késő. De ha nagyon tudni akarod elmondom: Hallani akartam a hangod mielőtt lefekszek aludni-közölte mézes-mázas hangon.
-Édes vagy!-jelentettem ki.-Milyen volt a napod?
-Ne is említsd! Rémes! Szerintem nem akarsz ilyen unalmas sztorit hallani-magyarázta, mire felnevettem.-Na és neked hogy telt a napod?
-Egész jól. Szinte az egész napot Ginával töltöttem, és most este meg Peternél voltam...
-Peternél?-vágott a szavamba.
-Igen-vontam vállat.- Amikor mentem Ginához találkoztunk. Kérdeztem, hogy hogy vannak Ben bácsi elvesztése után, és ő mondta, hogy May néni nehezen viseli. Én meg felajánlottam, hogy ma este átmegyek. És csodásan éreztem magam. Peter és May néni olyan jó kis társaság! Remekül elszórakoztunk! Amikor Peter hazakísért akkor elmondta, hogy May néni is most először ilyen boldog mióta elvesztette a férjét. Ezért felajánlottam, hogy máskor is szívesen átmegyek.-meséltem el mindent.
-Szóval Peter hazakísért?-kérdezte Harry halálkomoly hangon.-De csak ennyi ugye? Csak hazakísért ugye?
-Persze! Harry, csak nem féltékeny vagy?!-nevettem fel, mire tiltakozni kezdett.-Figyelj, Peter mindkettőnk barátja! És ő is csak barátként néz ránk!
-Hát persze... barátként...-morogta.
-Harry, én veled járok! Nem vagyok szerelmes Peterbe! És Ő se belém. Azt már rég jelezte volna valahogy! Rendben?
-Rendben...-motyogta.
-Na akkor nyugi! Honlap találkozunk. Jó éjt!
-Szép álmokat!-mondta és éreztem a hangján, hogy végre mosolyog.
   Végül kb. fél tíz volt amikor elaludtam. Az egész napot nézve, remekül éreztem magam! :)

3.Fejezet

Sziasztok! 
Már itt is vagyok a harmadik fejezettel. Remélem tetszett az előző kettő. Már megismerhettétek mind két karaktert, és most ismét Gina személyében írok nektek. 

Jó szórakozást!

Gina szemszöge:

Végre péntek. Tudom, hogy azt mondtam, bírom ezt az iskolát, de azért a jóból is megárt a sok. A suliban visszaadtam M.J.-nek az újságokat, amiket tegnap vett nekem, Pókember miatt. Nagyon érdekes ez a lény, szívesen megismerném. Kiváncsi vagyok, vajon ki rejtőzhet az álarc mögött.
-Képzeld, tegnap megmentett egy kisbabát az égő házból.-mondta M.J. mikor  Pókemberre terelődött a szó.
-Azért nem kell elájulni tőle. Nem a világot mentette meg.-jött be Harry a terembe.
-Ne magadból indulj ki!-szóltam vissza neki.-Tudod mit kéne veled tenni? Kikötözni egy fához, és elindítani egy vonatot feléd. Aztán amikor Pókember az utolsó pillanatban megmentene, kiváncsi lennék, hogy akkor mit gondolnál róla.
-Nem igazán bírsz engem ugye?-állt elém Harry.
-Erre meg hogy a csudába jöttél rá?-raktam cinikusan a szám elé a kezem, mint aki meglepődik. Ő csak megforgatta a szemét és M.J.-hez fordult.
-A tegnapi nap nagyon jó volt. Remélem lesz alkalom, hogy megismételjük.-M.J. csak rá mosolygott, mire ez a cirkuszi majom tovább állt.
-Tényleg! Hogy sikerült az este?-kérdeztem irróniával a hangonban.
-Ne már Gina!-kérlelt.-Tudod, hogy nem ellened irányult a gondolata. Egyszerűen csak nem bírja Pókembert, de ez a saját véleménye. Meg se próbálsz vele, normálisan beszélgetni. Így tőle se várhatod el, hogy másképp álljon hozzád.-lehet hogy M.J.-nek igaza volt, de nem érdekel. 
-Nem is akarom, hogy másképp álljon hozzám. Hagyjon csak engem békén, és akkor én se foglalkozom vele.-nem hiszem, hogy nagyon durva volnék. Harry már a legelső pillanatban bunkó volt velem. Miért kéne nekem jópofizni vele?-De amúgy komolyan, mi volt tegnap?
-Háát...Harry megcsókolt!-vigyorgott M.J. mint a tejbetök.
-Fúj!!!-fintorogtam, mire M.J. felnevetett.
Ez a nap is gyorsan eltelt ahogy a többi. De ma Harry Osborn nagyon kihúzta nálam a gyufát. M.J-vel megbeszéltük, hogy ma együtt ebédelünk és utána csinálunk valami csajosat, de ez a nyamvadék keresztbe húzott mindent. Elhívta M.J.-t ebédelni. Ő meg persze nem igazán tudta, kit válasszon. Én mondtam neki, hogy nyugodtan menjen el vele. M.J.-re nem haragszom, hisz szegény nem tehet semmiről, legfejjebb arról, hogy beleszeretett ebbe a ficsúrba. De Harry... Már nem is mondok rá semmit.
Éppen pakoltam össze a szekrényemnél, amikor megjelent Peter.
-Szia! Mi újság?-mosolygott rám.
-Semmi,csak...-egy pillanatra elhallgattam.-Harry.-csak egy nevet mondtam ki, de Peter már mindent sejtett.
-Mit csinált már megint?
-M.J.-vel megbeszéltük, hogy ma együtt leszünk, de ő lenyúlta tőlem.-sóhajtottam nagyot.
-Harry M.J.-vel van?-halkult el a hangja.
-Igen. De valami baj van?
-Ja nem, nem csak...-nem igazán tudta mit mondjon.
-Mit szólnál hozzá, ha most elmennénk egyet sétálni, és közben mesélnél nekem egy kicsit?-mosolyogtam rá.
-Jól van.
Peter-rel a közeli parkba sétáltunk. Ott minden olyan nyugodt, és csendes, pont alkalmas hely egy kis beszélgetésre. 

-Szóval...most mi is a helyzet?-kezdtem bele.
-Hát ez elég hosszú történet, és nem akarlak untatni.
-Engem nem untatsz, és amúgy is van egy csomó időm. Ha van kedved én nagyon szívesen meghallgatlak.-egy darabig csöndben álltunk egymás mellett, aztán belekezdett.
-Mary Jane-nel 6 éves korunk óta szomszédok vagyunk, de nem igazán beszélgettünk egymással. Illetve én szerettem volna megismerni, de ő nem is figyelt rám. Együtt jártunk általánosba és most gimibe is. De semmi. Csak az utóbbi egy-két hónapban beszélgettünk, amióta Flash-sel szakítottak.-egy pillanatra abba hagyta, talán hogy megemésszük az imént hallottakat, aztán folytatta.-Harry a legjobb barátom kiskorom óta. Tudta jól, hogy mit érzek M.J. iránt, és nem is akart Mary Jane-től semmit. De én nem mertem kezdeményezni, így Harry tette. Nincs harag köztünk, megkérdezett engem, hogy mit szólok hozzá. De hát mit mondhattam volna?
-Talán azt, hogy várjon még egy kicsit. Tudom, hogy te kedveled Harry-t, de szerintem ezt nem kéne hagynod. Harry nem érdemli meg M.J.-t, te viszont igen.
-Köszönöm, hogy ezt mondod, de már nem tehetek semmit. Összejöttek és boldogok is együtt.
-Ez nem igaz!-kiálltottam fel.-Segíthetek. Segíthetek abban, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz.
-Ez nagyon rendes tőled, de nem kell. Túl élem, és ha belegondolok Harry és M.J. szép pár, legalábbis azt hiszem.-próbálta elhitetni velem, hogy mit gondol, de nem hittem neki.-És amúgy veled mi újság ilyen téren?
-Velem? Semmi.
-Soha nem voltál még szerelmes?-lepődött meg Peter.
-De, de, csak sajnos nem éppen úgy alakult a dolog, ahogy képzeltem.-hajtottam le a fejem.
-Eléggé rossz élményeid lehetnek, ha még most is így gondolsz vissza rá.
-Borzasztó volt. De szerencsére már vége.
-Nem akarsz róla beszélni?-kérdezte félénken Peter.
-Ne haragudj de nem. Nem tudnék róla még olyan bátran beszélni. Tényleg sajnálom, de ha egyszer menni fog, te leszel az első aki megtudja, oké?-mosolyogtam rá, mire ő is visszamosolygott.
-Rendben.
Még egy darabig sétáltunk amikor Peter váratlanul felém fordult.
-Mit gondolsz a Pókemberről?
-Hát, jó fejnek tűnik.-mondtam, mikor nem sokkal mellettünk elszáguldott egy rendőrautó.
-Ne haragudj, de rohannom kell.-mondta Peter és rohanni kezdett.
-Hé Peter, most meg mi van?-néztem értetlenül utána, de már el is tűnt, én meg ott maradtam egyedül.
    --Szia! Mi van veled?-kérdezte Mary Jane, amikor a randija után felhívott.
--Semmi különös. Délután Peter-rel lógtam, aztán hazajöttem. Nagyon unatkozok ma.
--Ne haragudj rám.-mondta bűnbánóan.
--Jajj nem azért mondtam, csak szimplán megjegyeztem. Veled mi volt?-mosolyogtam.
--Érdekel ez egyátalán?-kuncogott a telefonba.
--Attól még, hogy ilyen rossz ízlésed van fiúk terén, az igen is érdekel, hogy veled mi van.
--Olyan gonosz vagy.-nevetett továbbra is.-Lehet, hogy Flash rossz választás volt, de Harry a legjobb. Nagyon jól éreztem magam ma is vele.
--De miért pont ő? Miért nem Peter mondjuk?
--Peter meg hogy jön ide?-lepődött meg.
--Nem tudom. Talán csak azért, mert ma jobban megismertem, és rájöttem, milyen rendes egy srác.-mentegetőztem.
--Figyelj már! Ha ennyire jártas vagy a témában, te miért nem szerzel valakit?
--Hát mert...csak...hagyjuk! Nem fontos. Bocsi de most mennem kell, majd holnap beszélünk.
--Gina, mi a baj? Talán rosszat mondtam, mert akkor nem volt szándékos.-aggodalmaskodott M.J.
--Nem, nem. De majd akkor késöbb dumálunk. Szia!-köszöntem el végül. Nem igazán szerettem beszélni a régi kapcsolatomról. Elég nehéz volt feldolgozni az akkor történteket. Egy kicsit félénkebb és visszahúzódóbb lettem azóta, ha ismerkedésről van szó. Úgy érzem, hogy jelenleg nem állok készen egy újabb kapcsolatra.
    Másnap M.J. engesztelésképpen egy egész napos programra hívott.
-Nagyon haragszol rám a tegnapi miatt?
-Már miért haragudnék?-kérdeztem meglepetten.
-Igazából nem tudom mivel is bánthattalak meg, de nagyon hamar leraktad a telefont.-nézett rám bánatosan M.J.
-Jaa, hogy az! Nincs semmi, csak fáradt voltam tegnap.-füllentettem.
-Jajj Gina, engem nem versz át. Nem akarom eröltetni, de ha egyszer eljön az ideje, hogy elmond, remélem én leszek az első, akinek szólsz róla.-vigyorgott. Király. Akkor már két ember áll az első helyen, ugyanis Peter-nek is ugyanezt mondtam. Ők ketten tuti tökéletes párt alkotnának, csak M.J. ezt nem igazán akarja észrevenni.
Nyugisan sétálgattunk és beszélgettünk még, amikor egy nem várt személy szólt utánunk.
-Szervusztok kislányok! Mi újság veletek?-mondta az ismeretlen alak. A ruhája szakadozott volt, és maga az ember olyan büdös volt, mint ha dezodor helyett szart használt volna. Felénk közeledett amikor megjelent egy másik társa is.
-Nincs kedvetek együtt csinálni valamit?-kérdezte az utóbbi, majd megfogta a karomat, és nem akarta elengedni.
-Hagyjanak minket békén!-kiálltotta M.J. mire a másik férfi őt is elfogta. Egy ideig ficánkoltunk a karjaik között, próbáltunk megszabadulni, és kiabáltunk hát ha valaki észrevesz minket, de hiába. Nem segített senki. Vonszolni kezdtek minket a parkból, egyre kijebb, ahol egyre kevesebb ember volt, így reménytelenebbé vált szabadulásunk gondolta. Azonban egyszer csak, megjelent az az ember, akit még sose láttam élőben, de nagyon kiváncsi voltam rá. Nem más mint maga Pókember. Félrerúgta a két gonosztevőt, minket pedig hátrébb lökött, hogy biztonságba helyezzen. Amikor moresre tanította a két férfit, felénk fordult.
-Jól vagytok?-kérdezte.
-Igen!-válaszoltuk kórusban és megszeppenve. Ekkor Pókember egy jól célzott lövéssel, újra a levegőbe repűlt, és hamar el is tünt.
-Tényleg jól vagy?-kérdezte M.J.
-Aha, csak most inkább hazamennék. De te is jól vagy?-kérdeztem lihegve.
-Igen.
Elköszöntünk egymástól, és én szinte rohantam haza. Nagyon megijjedtem. Minden eszembe jutott, egy bizonyos napról, amikor nagyon rossz dolgok történtek velem. Sőt, nem is csak megijjdetem, hanem egyenesen féltem. Otthon még nem volt senki. Apu dolgozott, anyu pedig állásinterjún volt. Bezárkóztam a lakásba, és bementem a szobámba. Nem akartam újra átélni azt amit régen, és nem is akartam magamba zuhanni. Anyuék nem tudnak semmiről, csak Leila a legjobb barátnőm, még Londonból, de ő velem is volt azon a napon, illetve egy fiú, akivel nagyon jó barátok voltunk. Senkinek nem beszéltem róla, azt hittem elfelejthetem, de úgy látszik, ez nem ilyen egyszerű. De nem mutathatom ki, hogy félek, mert ha azt észreveszik rajtam, addig nem menekülök, míg be nem vallok mindent. Megpróbáltam lenyugtatni magam. Becsuktam a szemem, és valami szépre koncentráltam. A parkra, ahol Peter-rel sétáltunk. Ott minden olyan szép és nyugodt volt. Egyszer csak azonban megszólalt a telefon. Először csak néztem előre, majd a telefonért nyúltam.
-Halló!-szóltam bele, de senki sem szólt vissza. Csak recsegést hallottam.-Ki az?-vált hisztérikussá a hangom.
-Találd ki!-suttogta valaki a telefonba.-Nem ismersz meg? Hát ennyire feledhető vagyok?-nevetett.
-Ki az?-kérdeztem meg ismét.
-A legnagyobb álmod baby. Lélekben ott voltam veled a parkban. Na majd még dumálunk. Helló!-és lerakta a telefont. Hirtelen átvillant az agyamon egy gondolat. Ez az ember uszíthatta ránk azt a két férfit a parkban. És tudja, hogy hol lakok. És ha ez az a személy akire gondolok, akkor nagyon nagy bajban vagyok. Nincs senki aki megvédhetne. Egyedül vagyok ezzel a gonddal, és ez a személy itt van valahol a közelben...

2. Fejezet

Hali! :) Meghoztam a második fejezetet amit Mary Jane szemszögéből fogok írni. Jó olvasást! ;)


Mary Jane szemszöge:


Reggel kicsit elaludtam. Nem is kicsit! 10 perc volt a tanítás kezdetéig.
Rohamosan kezdtem készülődni, először lezuhanyoztam aztán felöltöztem.

-Már megint nem tudtál időben fel kelni?!-förmedt rám apa.
-Hagyjad már!-mondta anya majd hozzám fordult.-Siess, hogy ne késs olyan sokat!-majd ahogy elindultam az ajtóból még hallottam, hogy napi programként veszekedni kezdenek. Csodás! Egészen a suliig rohantam ami nem kis távolság. Végül a teremajtó előtt megtorpantam és az órámra pillantottam. Kemény 20 perce kések. Bekopogtattam az ajtón és választ nem várva benyitottam.
-Jó napot! Elnézést a késésért...-motyogtam és a helyemre indultam. Közben rámosolyogtam Harryre és Peterre. Harry kacsintás kíséretében viszonozta, míg Peter arcán egy meglepett, halvány mosoly jelent meg és zavarában még a könyvét is leverte. A tanár türelmesen figyelte Peter szerencsétlenkedését, mert míg a könyvét akarta felvenni addig a füzete is a földön landolt.
-Mr. Parker, a nyakába kössem a könyvét?!-förmedt rá a tanár szigorúan. Erre az egész osztály felröhögött. A "kedves" tanárunk arcán megjelent az a jól ismert cinikus mosoly.
-Elnézést...én csak...-magyarázkodott Peter. 
-Csend!-vetett rá gyilkos pillantást a tanár. Én közben a helyemhez értem és lehuppantam Gina mellé. Egy mosollyal köszöntünk egymásnak.-Dupla házifeladat az egész osztálynak. A nevetésért.Ms. Watson!-fordult hozzám. Ajjaj!-Beírom, hogy-nézett az órára-22 perc 18 másodpercet késett. A büntetése a dupla házifeladat duplája! És szólok az osztályfőnöknek.-jelentette ki flegmán és ismét megjelent az a kárörvendő mosoly az arcán. Hurrá! A dupla házi duplája?! Ne már!Tudni kell, hogy ennél a tanárnál a sima házi is szörnyen sok. A dupla házi az maga a pokol...és a dupla házi duplája...?! Fiatal vagyok még a halálhoz!!
A tanár a tábla felé fordult és írni kezdett mi meg gyorsan másoltunk utána. Az óra további része nagyon lassan telt, de a lényeg, hogy vége. Utána Gina és én utolsóként indultunk a következő terembe.
-Nagyon durva ez a tanár!-csodálkozott Gina.
-Hát igen. Ő tartja rettegésben az egész sulit. Ráadásul állítólag nagyon pályázik az igazgatóhelyettesi szerepre. És ha eléri a célját akkor nekünk annyi!-fintorogtam. Közben beléptünk a terembe, ledobtuk a holminkat és Ginára vártam, hogy felvegye a kabátját.
-Na mivan baby?-hallottam meg Flash idegesítő hangját. Nála többnyire én vagyok a "baby".-Velem álmodtál az éjjel és szar volt az ébredés? Vagy talán egész éjjel rám gondoltál, és mikor végre elaludtál már menni kellett suliba?!-röhögött és felém cuppogott párat.
-Ne legyen nagy az arcocskád! Csodásan aludtam és ez egyenesen kizárja azt, hogy veled álmodtam volna!-néztem rá unottan!
-Ja képzelem! Jó kis szöveg babyyy!-jött közelebb hozzám, majd elkapta a karomat és magához akart húzni.
-Flash hagyj már! Engedj el...!-ellenkeztem, majd valaki megragadta Flash kezét és el rántotta tőlem.
-Nem hallottad?! Hagyd békén!-Harry volt az. Flash végül ott hagyott minket.-Jól vagy?-kérdezte tőlem kedvesen.
-Igen. Köszi!-mosolyogtam rá, majd Ginával kimentünk az udvarra.
-Idegesítő ez a Flash!-jelentette ki miközben beleharapott a szendvicsébe.-Meg Harry is.-tette hozzá mire felnevettem.
-Harry jófej! Az előbb is megvédett.-mondtam amikor kinyílt az ajtó és pont Harry lépett ki rajta.
-Emlegetett szamár.-jegyezte meg Gina halkan.
-Hali!-lépett hozzánk Harry.-Minden rendben?-kérdezte én meg bólintottam. Ginát teljesen hidegen hagyta a jelenléte.-Amúgy szólíthatlak Ginának?-fordult hozzá.
-Csak a barátaim hívnak így.-tett egy csípős megjegyzést.
-Hát jó. Akkor Georgina, milyen a suli?
-Átlagos-vont vállat és tovább evett. Harryn látszott, hogy hosszabb beszélgetésben reménykedett, de erőltetni nem akarta.
-M.J.!-fordult hozzám.-Van kedved eljönni velem vacsorázni?-kérdezte és még el is pirult. De aranyos!
-Ma?-kérdeztem mire bólintott.-Oké! Ráérek.-mosolyogtam. Ismét nyílt az ajtó és Peter lépett ki rajta.-Itt a fotósunk!-mosolyogtam rá.
-Fotós?-kérdezte Gina.
-Igen. Ő fényképezi New York hősét, a barátságos és közkedvelt Pókembert!-vigyorogtam.
-Az ki?-fintorgott Gina.
-Mi az, hogy ki? Ne mondd, hogy nem hallottál róla! Ő egy hős!-magyaráztam.
-Inkább rovar...-morogta Harry.
-Bírom ezt a Pókfazont.-jelentette ki Gina, de szerintem ezt csak Harry miatt mondta.
-Nem is ismered!-nevetett fel Harry.
-Miért te igen?-néztek farkasszemet.
-Nem.
-Akkor miért nem birod?-kérdezte távolságtartóan. Harry erre csak vállat vont. Kezdett durvulni a beszélgetés, úgy hogy inkább eltereltem a szót.
-Na és mikor találkozol legközelebb Pókemberrel?-fordultam Peterhez.
-Ööö... nem tudom. Majd ha legközelebb hősködik.-mosolygott.-De ma jelent meg a Hírharsona új száma. Pókember a címlapon.
-És legalább a te képeddel?-vigyorogtam mire mosolyogva bólintott.-Akkor mindenképp megveszem!-mondtam kedvesen, de épp becsengettek. Mind a négyen bementünk matekra.
    A nap további része elég gyorsan eltelt. Órák után Ginával ketten indultunk haza, mert egy darabig egy felé tudtunk menni. Egy újságárusnál megálltunk és vettem neki két újságot. Az egyikben hősként ünneplik Pókembert a másik pedig az emlegetett Hírharsona volt. Természetesen Pókemberrel a címlapon, Peter fotójával. "Pókember egy igazi GAZFICKÓ!" címmel. Ebben az újságban folyton szidják New York hősét. Nem értem miért.
     Hazafelé csak én beszéltem, arról, hogy egyre jobban izgulok az este miatt. Közben Gina az újságot bújta, hogy mindent megtudjon "Pókfazonról".
-Harry egy bunkó!-nyomta a kezembe az újságokat.-Pókember nem is rovar. Vagyis nem annyira.-vont vállat.-Nem is tudom. Nem ismerem, de nem lehet rossz ember. Szerintem az a tahó csak féltékeny Pókfazonra.-a tahó alatt Harryre célzott.-Én nem mennék el vele vacsorázni. Még a végén elrabol, hogy oda vonzza Pókfazont és kinyírja!
-Ne beszélj már marhaságokat!-nevettem fel.
-Én kinézem belőle!-jegyezte meg halkan.
-Mindegy. Nem jössz át ma? Segíthetnél kiválasztani a ruhát estére.-mosolyogtam, aztán felnevettem amikor megláttam Gina undorodó arcát.-Akkor legalább képzeld azt, hogy nem Harryvel randizok.
-Ó! Szóval már randi? Hát ez jó.-nevetgélt.
-Kérlek gyere át! Kérlek, kérlek, kérlek...!
-Jól van átmegyek.-adta meg magát.
-Köszi!-öleltem át-Akkor majd hívlak.-mondtam aztán elbúcsúztunk. Gina természetesen magával vitte az újságokat. :)
     Csak anya volt otthon aminek azért örültem, mert legalább nincs kivel veszekednie. Apa dolgozott és gondolom mikor majd haza fog érni biztos, hogy lesz benne pár pohárnyi vodka. 
Gyorsan megtanultam (a duplaházi dupláját nem csináltam meg, úgy se lesz holnap fizika) gyorsan bekaptam valami ropogtatni valót (régen volt az ebéd), segítettem anyának főzni, meg vasaltam. Öt óra körül felhívtam Ginát és úgy egyeztünk meg, hogy elmegyünk a plázába.
-Oké. Melyik?-kérdezte amikor kb. tíz ruhabolttal találtuk szembe magunkat.
-Legyen...az!-mutattam a legközelebbire. Bementünk, de miután semmit nem találtunk bementünk a következőbe. Ott úgy döntöttünk külön keresünk ruhát, de előtte megmondtam, hogy nem akarok valami nagyon extrát. Én nem találtam semmit, de pár perccel később Gina felbukkant egy ruhával. Bementem egy fülkébe és felpróbáltam. Egy kék ruha, szürke magassarkúval és inggel meg egy kistáska.

Nagyon szép volt!
-Gyönyörű vagy!-jelentette ki Gina kedvesen.
-Biztos jó lesz?
-Ha engem kérdezel...nem! Ez már túl jó. Az a seggfej nem érdemel ennyit.-mondta én meg azon gondolkodtam, hogy jut eszébe ennyi rossz szó Harryről. Na mindegy. Előbb utóbb úgy is megkedveli.
-Hát jó. Akkor kész is vagyunk.-mosolyogtam majd behúztam a függönyt és vissza öltöztem. Megvettem a ruhát aztán Ginával egy kínai étteremben kajáltunk.
-Bírom Amerikát!-jelentette ki vidáman.
-Eddig milyen?
-Csúcs! Minden perfekt-mosolygott.
-Na és... fiú? Nincs senki?-vigyorogtam.
-Nincs.-vont vállat.-Londonban se volt, itt sincs. Vagyis volt Londonban, de annak már rég vége. Szóval az mindegy. Meg amúgy is szeretnék felzárkózni tanulás szempontjából.-magyarázta.
   Utána aztán mindketten hazamentünk és én összekészültem a randira. Nagyon izgultam. Harry Osborn... helyes srác! Anyu segített a sminkben meg az illat kiválasztásában.
-Tessék!-adta az újabb parfümös üveget.-Ezt az illatot nagyon szeretem!-mosolyodott el én meg beleszagoltam. Tényleg nagyon jó illatú volt.
-Ez lesz!-választottam ki és magamra fújtam párat.-Na hogy nézek ki?-álltam anya elé. Végignézett rajtam és mintha...könnycseppek csillantak meg a szemében.
-Olyan gyönyörű vagy!-ölelt magához.
-Anya!-szóltam kedvesen.-Ne sírj!
-Persze, persze. Nem sírok...csak...az illat csípi a szememet!-mondta és felnevettünk, majd ismét átölelt.-Najó, tartsunk egy kis távolságot! Tényleg kezdi csípni a szememet!-dörzsölte a szemét.-Nagy mázlista ez a Harry! 
-Köszi anyu!-mondtam vidáman.-Nem sokára itt is lehet!-lettem izgatott. És abban a pillanatban hallottam is ahogy egy kocsi leparkol. Az ablakhoz siettem és kinéztem. Harry volt az. A sofőrje hozta.-Anya! Itt van!-visítottam.
-Jól van kicsim.-ölelt meg.-Ne feledd: egy csodálatos lány vagy akinek mellesleg van barátja. És soha nem egy fiú csaja vagy!
-Oké anya!-nevettem fel.-Az se biztos, hogy lesz valami. Na szia!-adtam neki egy puszit búcsúzóul. Kiléptem az ajtón és láttam, hogy Harry már kiszállt az autóból.
-Wow!-lépett mellém.-Egyszerűen...gyönyörű vagy!
-Köszi.-éreztem, hogy elpirulok.-Pontosan hova is megyünk?-kérdeztem, de a választ még én se értettem. Valami Kínai? Mert a neve számomra az.
    Útközben sokat beszélgettünk a suliról, Flash bunkóságáról és szóba került Gina is.
-Aranyos, csak kicsit fura.-nevetett Harry.
-Ha jobban megismered rájössz, hogy teljesen normális.-mosolyogtam. Közben az étteremhez értünk. Harry még mondott valamit a sofőrnek aztán bementünk. Kerestünk egy szabad asztalt és leültünk.
-És mik a terveid a jövőre nézve?-kérdezte.
-Hát...színészkedni szeretnék. Gyerekkorom óta. És te mit tervezel?
-Fogalmam sincs. Egyelőre úgy néz ki apám mellett leszek az Oscorpnál.-mondta és közben megállt mellettünk a pincér. Odaadta az étlapokat és eltűnt a kért italunkért.
     A "randi" további részében jót beszélgettünk és az étel is nagyon finom volt. Harry vicces srác. Plusz pont :)
A sofőr már az étterem előtt várt minket. Beszálltunk és elindultunk haza, először hozzám. Útközben azonban láttam, hogy a távolban fekete füst száll felfelé. Amúgy is arra mentünk úgy hogy jobban láttam mi történik. Egy emeletes ház lángokban állt.
-Jézusom! Álljon meg kérem!-szóltam a sofőrnek. Le is parkolt pár méterre attól az utcától ahol a ház lángolt. Kipattantam a kocsiból és összehúztam magamon a kabátomat.
-M.J. várj!-jött utánam Harry.-Ne menj oda, veszélyes!
-Ez a ház teljesen le fog égni! És mivan ha valaki még bent van?-aggodalmaskodtam.
-Majd a tűzoltók kimentik. Na gyere!-húzott el. De én nem igazán akartam menni. És abban a pillanatban megláttam, hogy valaki a házak közt repked.
-Nézd!-mutattam arra ahonnan minden bizonnyal Pókember érkezett.
-Csúcs!-morogta Harry. Ijedtemben a szám elé kaptam a kezem amikor Pókember beugrott az égő ház egyik ablakán. Ezek szerint van még bent valaki. Megragadtam Harry kezét és közelebb mentünk. Odamentem egy tehetetlen tűzoltóhoz.
-Van bent valaki?-kérdeztem, mert nem voltam biztos benne.
-Igen, egy kisbaba!-mondta és láttam rajta, hogy totál kétségbe van esve.
Talán két percig álltunk ott, amikor hatalmas robaj hallatszott a házból és az ablakon lángok csaptak ki. Ez nem jó!
Majd egy újabb robajnál Pókember végre kiugrott az ablakon és a gyerekkel a kezében leereszkedett egy hálón, talán másfél méterre tőlünk. Átadta a babát egy nőnek, majd már ment is volna el amikor felénk fordult és hirtelen megtorpant. A szemét nem láttam, de biztos voltam benne, hogy minket néz. Harry oldalba bökött. Gondolom kellemetlenül érezte magát. Végül Pókember megfordult, kieresztett egy hálót és elrepült. Ez elég furcsa volt.
-Na jó, mindenki jól van. Gyere, még a végén meg is fázol!-húzott Harry a kocsihoz. Beszálltunk és hazavittek engem.
-Hát akkor... köszönöm ezt a szép estét!-mondtam amikor megálltunk a házunk ajtaja előtt.
-Örülök, hogy jól érezted magad!-mosolygott rám, majd egyre közelebb hajolt hozzám és a végén...megcsókolt!
-Hát akkor...szia!-motyogtam idiótán vigyorogva. Zavarban voltam.
-Holnap találkozunk!-mondta és ő is mosolygott. Bezártam magam mögött az ajtót és lábujjhegyen osontam a nappaliba. A látvány nem lepett meg. Apa a kanapén elterülve, három sörös doboz az asztalon, a tv meg bekapcsolva. Elővettem egy takarót, azzal betakartam eldobáltam a dobozokat és kikapcsoltam a tv-ét. Utána gyorsan lezuhanyoztam és azzal a tudattal aludtam el, hogy Harry Osborn megcsókolt. :D

1. Fejezet

Sziasztok! Íme itt az első fejezet, remélem élvezni fogjátok!! :D

Georgina szemszöge:


Soha nem könnyű kimondani a búcsút. Legyen ez akár egy személynek, egy környezetnek, vagy egy kis tárgynak, amit nagyon megszerettél. Az én esetemben egy gyönyörű szép környezettől, egy meghitt háztól, sok-szüleim szerint felesleges, de nekem kincset érő-kacattól, és gyerekkori barátaimtól kell megválnom. Ugyanis költözünk. Anya, apa és én, Georgina Jones, de maradjunk a Gina-nál, ugyanis mindenki így hív. Nem is emlékszem mikor hívott, és ki, utoljára Georgina-nak. Visszatérve a költözésre, jelenleg a London-ból New York-ba tartó gépen ülök, és csak azon jár az agyam, hogy miért pont velem történik ez meg. Ismerős kérdés, nem? Apám informatikusként dolgozik, és mivel egy hihetetlenül nagy lehetőség pottyant az ölébe, az egész családnak utaznia kell. Anyám óvónő, biztos talál magának ott is munkát, és még az is lehet, hogy jobbat, mint amilyen a londoni volt. És én. Én a new york-i Columbia Gimnáziumba fogok járni, amit bevallom őszintén cseppet sem várok. Új suli, új tanárok, nem mellesleg új osztály társak, akikhez egyáltalán nincs kedvem. Megvoltak nekem a barátaim Londonban, nem kellenek újak. Talán annyiban szerencsés vagyok, hogy már csak fél évet kell járnom gimibe, aztán jelentkezek valamelyik egyetemre, és hasonló helyzetbe kerülök, mint ha nem is költöztünk volna. Legalábbis remélem. Elsőre úgy hangozhat, hogy nagyon pesszimista lány vagyok, hogy borzasztó az élethez való hozzáállásom, de ez nem igaz. Csupán csak elkeserít, hogy mindent amit eddig felépítettem, és elképzeltem Londonban, felrúgták a szüleim, ezzel tönkre téve mindent. Jelenleg semmi elképzelésem, se suli ügyben, se a barátokkal kapcsolatban, se egyéb más ilyen témában, aminek már rég meg kellene lennie legalább a fejemben. Hisz nemsokára döntenem kell, hogy mivel szeretnék foglalkozni, majdnem hogy életem végéig, hol akarok élni és kivel. Eddig úgy volt, hogy egyik barátnőmmel, ketten bérlünk egy házat, és újságírással szerettünk volna foglalkozni. Ha elhelyezkedtünk volna a szakmában, már csak idő és szerencse kérdése, és alapíthattunk volna egy saját céget. Szép kis tervek...voltak.
-Kicsim, lassan leszállunk. Nézz ki az ablakon! Végre megérkeztünk.-szólt anya, ezzel kizökkentve engem a gondolataimból.                                                                                          

Be kellett vallanom, tényleg jól néz ki New York. Ez főleg akkor tudatosult bennem, amikor a reptérről kiérve, egy taxiban utazva figyeltem a körülöttem zajló eseményeket. Nem sokkal később pedig elfoglaltuk az új házunkat. Alapjában véve semmi gondom nem volt a házzal, de azt már kifejtettem, hogy miért is nem a szívem csücske. Első utam a szobámba vezetett, ami nagyon hasonlított az előzőre, de csak ezzel tudtam megőrizni az emlékét a régi szobámnak.                                                                                                                          

-Gyere vacsorázni!-lépett apu a szobámba.-Amúgy, meg vagy elégedve a szobáddal?-mosolygott rám.
-Nem rossz.-mondtam kedvetlenül. Szegény apu nem igazán tudott mit kezdeni velem, így rám hagyta az egészet.
A vacsora csendben zajlott, csak akkor szólaltunk meg ha elakartuk kérni egymástól a sót, vagy valami egyéb vacsorához szükséges dolgot. Vacsora után gyorsan lezuhanyoztam és behuppantam az ágyba. Már majdnem elnyomott az álom, mikor anya benyitott.
-Nem zavarlak?-kérdezte félve.
-Már majdnem aludtam, de végül is mit számít az?-elhatároztam, hogy már csak azért is durcis leszek.
-Nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek hercegnő. Engedelmeddel távoznék.-vette fel ő is ezt a stílust.
-Anya várj!-kiáltottam utána, amikor kifele indult.-Ne haragudj jó? Tudod, hogy csak nehéz ez az egész nekem. Minden olyan új és kell még egy kis idő, hogy beleszokjak.
-Attól még nem kellene így viselkedned.
-Tudom.-néztem bűnbánó arccal rá.
-Jól van. Igazából csak azt akartam kérdezni, hogy felkészültél-e a holnapi napra?
-Nem igazán. Mármint pakoltam vizet és szenyót, raktam be jegyzetfüzetet és tollat, de lelkileg még teljesen oda vagyok.
-Óó kicsim! Nem lesz ez olyan vészes.-mosolygott rám anya.-De most inkább hagylak aludni, hogy ki tudd pihenni magad holnapra.
-Jó éjt!-köszöntem el tőle, ő pedig leoltotta a villanyt és becsukta az ajtót.
       Másnap alig bírtam kimászni az ágyból. Nem aludtam valami sokat az éjjel. Egész éjszaka arról álmodtam, hogy milyen lesz az új suli, milyenek lesznek az osztálytársaim. Első utam a fürdőbe vezetett. Gyorsan megmosakodtam, majd kerestem magamnak egy ,,első nap''-hoz illő szerkót.

Mikor kész lettem, a földszintre rohantam, kivettem a szendvicsemet a hűtőből és, mivel apu dolgozott már, anya pedig állás után kutatott, egyedül indultam útnak a suli felé. Az iskola csak negyed órára volt tőlünk. Remegett a lábam, és szinte kapkodtam a levegőt, annyira izgultam, amikor az épületbe léptem. Semmi különös nem fogadott. A diákok a folyosón beszélgettek egymással, és várták az óra kezdetét. Először az igazgatói irodát kerestem meg. Nem volt olyan nehéz, csak 5 percembe került.

-Jó napot!-köszöntem hangosan, miután kopogtam és behívtak.

-Önnek is!-üdvözölt ő is. Az igazgatónő magas, vékony, szőke hajú és természetesen nagyon csinos volt.-Maga biztos Georgina Jones. Jó tudom?-mosolygott rám.

-Igen.-válaszoltam szűkszavúan.

-Remélem tetszik az iskola.

-Hát...tényleg szép, csak még furcsa nekem. Egy kis idő kell mire megszokom.

-Ez természetes. Na, szerintem térjünk is a tárgyra. Te a 12.A osztályba fogsz járni. Itt van az órarended, a tanáraid neve és egyéb fontosabb papír információkkal.-nyújtotta át a papírokat.-Ha valami kérdésed lenne még, engem itt megtalálsz, és biztos mások is szívesen segítenek.

-Köszönöm! Viszont látásra!-léptem ki a szobából, és az első órám termének a keresésére indultam. Amikor megtaláltam, megálltam az ajtó előtt, és nem mentem be. Úgy döntöttem megvárom a tanárt és csak vele megyek be. Semmi kedvem cirkuszi majomként ott benn ücsörögni, és érezni magamon egy osztálynyi ember tekintetét. Majd ha a tanár jön, én is bemegyek, így legalább az óra anyagára kell figyelniük, és nem rám. Hamarosan megérkezett a tanár, és mikor közöltem vele, hogy én lennék az új diák, beinvitált a terembe.

-Jó reggelt mindenkinek. Szeretném bemutatni maguknak az új osztálytársukat.-szuper. Ennyit arról, hogy észrevétlen maradok.

-Helló!-köszönték kórusban.

-Szóval maga az a híres Georgina Jones... Jól van. Keressen magának egy megfelelő helyet Jones kisasszony.-olyan gúnyosan beszélt velem. Nem szimpatizáltam ezzel a tanárral. Nem tudom mi baja van velem, de nem foglalkozom vele.

-Nincs kedved mellém ülni cicuska?-szólt felém az egyik srác.

-Hagyd Harry!-szólt rá a padtársa.

-Bocsi, leülhetek?-álltam meg egy vörös hajú, számomra szimpatikus lány mellett.

-Persze gyere csak.-mosolygott rám.

Az óra további része nyugodtan telt. Sőt az egész nap. Nem túlságosan foglalkoztak velem, de egy-két emberről már tudok véleményt alkotni.:

1. Mary Jane Watson: ő mellette ülök, nagyon kedves lány, de sajnos még nem sikerült annyit beszélgetnem vele, hogy jobban megismerhessem.

2.Harry Osborn: szemtelen, nagyképű, undok és még sorolhatnám a nap végéig a rossz tulajdonságait, mert jót egyet se találok.

3. Peter Parker: Harry padtársa. Viszonylag jó fejnek tűnik, lehet, hogy jól kijönnék vele.

4.Britney és Stella: Mary Jane barátnői. Elég furik, olyan divatmajmoknak mondanám őket, de alapjában véve kedvesnek tűnnek.

5. Flash és csapata: Hatalmas nagy monstrumok, rettegésben tartják az osztályt. Abszolult negatív személyiségek.

Nagyjából ennyit tudtam leszűrni a mai napból, illetve tanárok terén megoszlanak a jók és a rosszak, és maga az iskola: Nem vészes, ezt a fél évet még kibírom valahogy.

    Amikor indultam volna haza a suliból, Mary Jane odajött hozzám.

-Milyennek érezted az első napot?

-Érdekes. Sok új dolgot tapasztaltam, de majd megszokom.-vigyorogtam rá.

-Az jó. Figyelj...ne haragudj Harry-re. Igazából tök jó fej srác. Nem tudom mi ütött ma belé.

-Mary Jane, aranyos vagy,hogy így véded, de egyszerűen kibírhatatlan egy alak. Nem hiszem,hogy ez a véleményem a továbbiakban változni fog, sajnálom.

-Oké, értem, szóval ne próbálkozzak.-nevetett.

-Mi az?-értetlenkedtem.

-Semmi. És amúgy mi a véleményed Peter-ről?

-Peter-ről? Ő jó fejnek tűnik. Nem is értem, hogy lehet neki ilyen barátja mint ez a Harry.-ráztam meg a fejem, mire Mary Jane újra nevetni kezdett.

-Nincs kedved mesélni egy kicsit magadról?-tette fel végül a kérdést.

-De, miért is ne.-mosolyogtam-De akkor cserébe te is mesélsz magadról.

-Benne vagyok!-mondta és sétálni indultunk. Először én meséltem magamról, a régi életemről, a barátaimról és a terveimről. Nagy érdeklődéssel hallgatta, ami nagyon jól esett. Utána ő mesélt magáról. Elmondta, hogy régen Flash a pasija volt, amit mostani szemmel nézve nem igazán ért. Aztán mesélt még a barátnőiről, hogy tényleg plázacicák, de hatalmas szívük van, és nagyon szerethető emberkék. Szóba jött Peter is. Megtudtam róla, hogy egy igazi tudomány-fan. Hogy egészen kiskoruk óta barátok Harry-vel és, hogy szintén nagyon pozitív személy. Harry-ről is szólt egy-két szót Mary Jane, amit kevésbé lelkesen hallgattam végig. Elmondta, hogy nagyon gazdag-most már értem miért ilyen felfuvalkodott hólyag-és, hogy M. J. szerint, nem is olyan rossz pasi. Igen, M. J.. Azt mondta, nyugodtan szólítsam így, hiszen ezt szokta meg a barátnőitől. Ezek szerint valamennyire engem is bírhat. Beszélgetés közben megmutatta a környéket, ami tényleg nagyon szép.  M. J. nagyon aranyos lány, remélem továbbra is jóban leszünk, akár még barátnőknek is mondhatjuk magunkat majd. Este 6 óra fele elbúcsúztunk egymástól, és haza fele vettem az irányt.

-Milyen volt a napod?-jött elém anya, amikor a lakásba léptem.

-Egész jó. Megismerkedtem egy tök aranyos lánnyal, és persze több osztálytársammal, de ha nem baj majd holnap mesélek, nagyon fáradt vagyok.

-Nem kérsz vacsorát sem?-lepődött meg anya.

-Nem köszi, nem vagyok éhes.-mondtam és már mentem is a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, és hamar ágyba bújtam. Tényleg nagyon elfáradtam ma. De már várom a holnapot. Nem is olyan rossz ez az új helyzet. :)

Sziasztok!

Ez a blog a Pókemberrel foglalkozik. Ketten írjuk a blogot.Az egyik fejezet Mary Jane-é, a másik pedig Georgina-é. Majd ki fog derülni, hogy ki is az a Georgina, gondoljuk azt már mindenki tudja, hogy ki Mary Jane. Persze fő szerepet kap Peter Parker, és Harry Osborn is a történetben, mert mi is lenne velünk nélkülük.

Reméljük tetszeni fog a blog, és a történet is, ha valakinek, lenne esetleg bármiféle hozzászólása vagy tanácsa, azt mindig szívesen fogadjuk.

 Hát akkor:

                  Jó szórakozást!!! :D

Ui: Mary Jane színe, mint látjátok a kék

      Georgina-é pedig a lila