Már itt is vagyok a harmadik fejezettel. Remélem tetszett az előző kettő. Már megismerhettétek mind két karaktert, és most ismét Gina személyében írok nektek.
Jó szórakozást!
Gina szemszöge:
Végre péntek. Tudom, hogy azt mondtam, bírom ezt az iskolát, de azért a jóból is megárt a sok. A suliban visszaadtam M.J.-nek az újságokat, amiket tegnap vett nekem, Pókember miatt. Nagyon érdekes ez a lény, szívesen megismerném. Kiváncsi vagyok, vajon ki rejtőzhet az álarc mögött.
-Képzeld, tegnap megmentett egy kisbabát az égő házból.-mondta M.J. mikor Pókemberre terelődött a szó.
-Azért nem kell elájulni tőle. Nem a világot mentette meg.-jött be Harry a terembe.
-Ne magadból indulj ki!-szóltam vissza neki.-Tudod mit kéne veled tenni? Kikötözni egy fához, és elindítani egy vonatot feléd. Aztán amikor Pókember az utolsó pillanatban megmentene, kiváncsi lennék, hogy akkor mit gondolnál róla.
-Nem igazán bírsz engem ugye?-állt elém Harry.
-Erre meg hogy a csudába jöttél rá?-raktam cinikusan a szám elé a kezem, mint aki meglepődik. Ő csak megforgatta a szemét és M.J.-hez fordult.
-A tegnapi nap nagyon jó volt. Remélem lesz alkalom, hogy megismételjük.-M.J. csak rá mosolygott, mire ez a cirkuszi majom tovább állt.
-Tényleg! Hogy sikerült az este?-kérdeztem irróniával a hangonban.
-Ne már Gina!-kérlelt.-Tudod, hogy nem ellened irányult a gondolata. Egyszerűen csak nem bírja Pókembert, de ez a saját véleménye. Meg se próbálsz vele, normálisan beszélgetni. Így tőle se várhatod el, hogy másképp álljon hozzád.-lehet hogy M.J.-nek igaza volt, de nem érdekel.
-Nem is akarom, hogy másképp álljon hozzám. Hagyjon csak engem békén, és akkor én se foglalkozom vele.-nem hiszem, hogy nagyon durva volnék. Harry már a legelső pillanatban bunkó volt velem. Miért kéne nekem jópofizni vele?-De amúgy komolyan, mi volt tegnap?
-Háát...Harry megcsókolt!-vigyorgott M.J. mint a tejbetök.
-Fúj!!!-fintorogtam, mire M.J. felnevetett.
Ez a nap is gyorsan eltelt ahogy a többi. De ma Harry Osborn nagyon kihúzta nálam a gyufát. M.J-vel megbeszéltük, hogy ma együtt ebédelünk és utána csinálunk valami csajosat, de ez a nyamvadék keresztbe húzott mindent. Elhívta M.J.-t ebédelni. Ő meg persze nem igazán tudta, kit válasszon. Én mondtam neki, hogy nyugodtan menjen el vele. M.J.-re nem haragszom, hisz szegény nem tehet semmiről, legfejjebb arról, hogy beleszeretett ebbe a ficsúrba. De Harry... Már nem is mondok rá semmit.
Éppen pakoltam össze a szekrényemnél, amikor megjelent Peter.
-Szia! Mi újság?-mosolygott rám.
-Semmi,csak...-egy pillanatra elhallgattam.-Harry.-csak egy nevet mondtam ki, de Peter már mindent sejtett.
-Mit csinált már megint?
-M.J.-vel megbeszéltük, hogy ma együtt leszünk, de ő lenyúlta tőlem.-sóhajtottam nagyot.
-Harry M.J.-vel van?-halkult el a hangja.
-Igen. De valami baj van?
-Ja nem, nem csak...-nem igazán tudta mit mondjon.
-Mit szólnál hozzá, ha most elmennénk egyet sétálni, és közben mesélnél nekem egy kicsit?-mosolyogtam rá.
-Jól van.
Peter-rel a közeli parkba sétáltunk. Ott minden olyan nyugodt, és csendes, pont alkalmas hely egy kis beszélgetésre.
.jpg)
.jpg)
-Szóval...most mi is a helyzet?-kezdtem bele.
-Hát ez elég hosszú történet, és nem akarlak untatni.
-Engem nem untatsz, és amúgy is van egy csomó időm. Ha van kedved én nagyon szívesen meghallgatlak.-egy darabig csöndben álltunk egymás mellett, aztán belekezdett.
-Mary Jane-nel 6 éves korunk óta szomszédok vagyunk, de nem igazán beszélgettünk egymással. Illetve én szerettem volna megismerni, de ő nem is figyelt rám. Együtt jártunk általánosba és most gimibe is. De semmi. Csak az utóbbi egy-két hónapban beszélgettünk, amióta Flash-sel szakítottak.-egy pillanatra abba hagyta, talán hogy megemésszük az imént hallottakat, aztán folytatta.-Harry a legjobb barátom kiskorom óta. Tudta jól, hogy mit érzek M.J. iránt, és nem is akart Mary Jane-től semmit. De én nem mertem kezdeményezni, így Harry tette. Nincs harag köztünk, megkérdezett engem, hogy mit szólok hozzá. De hát mit mondhattam volna?
-Talán azt, hogy várjon még egy kicsit. Tudom, hogy te kedveled Harry-t, de szerintem ezt nem kéne hagynod. Harry nem érdemli meg M.J.-t, te viszont igen.
-Köszönöm, hogy ezt mondod, de már nem tehetek semmit. Összejöttek és boldogok is együtt.
-Ez nem igaz!-kiálltottam fel.-Segíthetek. Segíthetek abban, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz.
-Ez nagyon rendes tőled, de nem kell. Túl élem, és ha belegondolok Harry és M.J. szép pár, legalábbis azt hiszem.-próbálta elhitetni velem, hogy mit gondol, de nem hittem neki.-És amúgy veled mi újság ilyen téren?
-Velem? Semmi.
-Soha nem voltál még szerelmes?-lepődött meg Peter.
-De, de, csak sajnos nem éppen úgy alakult a dolog, ahogy képzeltem.-hajtottam le a fejem.
-Eléggé rossz élményeid lehetnek, ha még most is így gondolsz vissza rá.
-Borzasztó volt. De szerencsére már vége.
-Nem akarsz róla beszélni?-kérdezte félénken Peter.
-Ne haragudj de nem. Nem tudnék róla még olyan bátran beszélni. Tényleg sajnálom, de ha egyszer menni fog, te leszel az első aki megtudja, oké?-mosolyogtam rá, mire ő is visszamosolygott.
-Rendben.
Még egy darabig sétáltunk amikor Peter váratlanul felém fordult.
-Mit gondolsz a Pókemberről?
-Hát, jó fejnek tűnik.-mondtam, mikor nem sokkal mellettünk elszáguldott egy rendőrautó.
-Ne haragudj, de rohannom kell.-mondta Peter és rohanni kezdett.
-Hé Peter, most meg mi van?-néztem értetlenül utána, de már el is tűnt, én meg ott maradtam egyedül.
--Szia! Mi van veled?-kérdezte Mary Jane, amikor a randija után felhívott.
--Semmi különös. Délután Peter-rel lógtam, aztán hazajöttem. Nagyon unatkozok ma.
--Ne haragudj rám.-mondta bűnbánóan.
--Jajj nem azért mondtam, csak szimplán megjegyeztem. Veled mi volt?-mosolyogtam.
--Érdekel ez egyátalán?-kuncogott a telefonba.
--Attól még, hogy ilyen rossz ízlésed van fiúk terén, az igen is érdekel, hogy veled mi van.
--Olyan gonosz vagy.-nevetett továbbra is.-Lehet, hogy Flash rossz választás volt, de Harry a legjobb. Nagyon jól éreztem magam ma is vele.
--De miért pont ő? Miért nem Peter mondjuk?
--Peter meg hogy jön ide?-lepődött meg.
--Nem tudom. Talán csak azért, mert ma jobban megismertem, és rájöttem, milyen rendes egy srác.-mentegetőztem.
--Figyelj már! Ha ennyire jártas vagy a témában, te miért nem szerzel valakit?
--Hát mert...csak...hagyjuk! Nem fontos. Bocsi de most mennem kell, majd holnap beszélünk.
--Gina, mi a baj? Talán rosszat mondtam, mert akkor nem volt szándékos.-aggodalmaskodott M.J.
--Nem, nem. De majd akkor késöbb dumálunk. Szia!-köszöntem el végül. Nem igazán szerettem beszélni a régi kapcsolatomról. Elég nehéz volt feldolgozni az akkor történteket. Egy kicsit félénkebb és visszahúzódóbb lettem azóta, ha ismerkedésről van szó. Úgy érzem, hogy jelenleg nem állok készen egy újabb kapcsolatra.
Másnap M.J. engesztelésképpen egy egész napos programra hívott.
-Nagyon haragszol rám a tegnapi miatt?
-Már miért haragudnék?-kérdeztem meglepetten.
-Igazából nem tudom mivel is bánthattalak meg, de nagyon hamar leraktad a telefont.-nézett rám bánatosan M.J.
-Jaa, hogy az! Nincs semmi, csak fáradt voltam tegnap.-füllentettem.
-Jajj Gina, engem nem versz át. Nem akarom eröltetni, de ha egyszer eljön az ideje, hogy elmond, remélem én leszek az első, akinek szólsz róla.-vigyorgott. Király. Akkor már két ember áll az első helyen, ugyanis Peter-nek is ugyanezt mondtam. Ők ketten tuti tökéletes párt alkotnának, csak M.J. ezt nem igazán akarja észrevenni.
Nyugisan sétálgattunk és beszélgettünk még, amikor egy nem várt személy szólt utánunk.
-Szervusztok kislányok! Mi újság veletek?-mondta az ismeretlen alak. A ruhája szakadozott volt, és maga az ember olyan büdös volt, mint ha dezodor helyett szart használt volna. Felénk közeledett amikor megjelent egy másik társa is.
-Nincs kedvetek együtt csinálni valamit?-kérdezte az utóbbi, majd megfogta a karomat, és nem akarta elengedni.
-Hagyjanak minket békén!-kiálltotta M.J. mire a másik férfi őt is elfogta. Egy ideig ficánkoltunk a karjaik között, próbáltunk megszabadulni, és kiabáltunk hát ha valaki észrevesz minket, de hiába. Nem segített senki. Vonszolni kezdtek minket a parkból, egyre kijebb, ahol egyre kevesebb ember volt, így reménytelenebbé vált szabadulásunk gondolta. Azonban egyszer csak, megjelent az az ember, akit még sose láttam élőben, de nagyon kiváncsi voltam rá. Nem más mint maga Pókember. Félrerúgta a két gonosztevőt, minket pedig hátrébb lökött, hogy biztonságba helyezzen. Amikor moresre tanította a két férfit, felénk fordult.
-Jól vagytok?-kérdezte.
-Igen!-válaszoltuk kórusban és megszeppenve. Ekkor Pókember egy jól célzott lövéssel, újra a levegőbe repűlt, és hamar el is tünt.
-Tényleg jól vagy?-kérdezte M.J.
-Aha, csak most inkább hazamennék. De te is jól vagy?-kérdeztem lihegve.
-Igen.
Elköszöntünk egymástól, és én szinte rohantam haza. Nagyon megijjedtem. Minden eszembe jutott, egy bizonyos napról, amikor nagyon rossz dolgok történtek velem. Sőt, nem is csak megijjdetem, hanem egyenesen féltem. Otthon még nem volt senki. Apu dolgozott, anyu pedig állásinterjún volt. Bezárkóztam a lakásba, és bementem a szobámba. Nem akartam újra átélni azt amit régen, és nem is akartam magamba zuhanni. Anyuék nem tudnak semmiről, csak Leila a legjobb barátnőm, még Londonból, de ő velem is volt azon a napon, illetve egy fiú, akivel nagyon jó barátok voltunk. Senkinek nem beszéltem róla, azt hittem elfelejthetem, de úgy látszik, ez nem ilyen egyszerű. De nem mutathatom ki, hogy félek, mert ha azt észreveszik rajtam, addig nem menekülök, míg be nem vallok mindent. Megpróbáltam lenyugtatni magam. Becsuktam a szemem, és valami szépre koncentráltam. A parkra, ahol Peter-rel sétáltunk. Ott minden olyan szép és nyugodt volt. Egyszer csak azonban megszólalt a telefon. Először csak néztem előre, majd a telefonért nyúltam.
-Halló!-szóltam bele, de senki sem szólt vissza. Csak recsegést hallottam.-Ki az?-vált hisztérikussá a hangom.
-Találd ki!-suttogta valaki a telefonba.-Nem ismersz meg? Hát ennyire feledhető vagyok?-nevetett.
-Ki az?-kérdeztem meg ismét.
-A legnagyobb álmod baby. Lélekben ott voltam veled a parkban. Na majd még dumálunk. Helló!-és lerakta a telefont. Hirtelen átvillant az agyamon egy gondolat. Ez az ember uszíthatta ránk azt a két férfit a parkban. És tudja, hogy hol lakok. És ha ez az a személy akire gondolok, akkor nagyon nagy bajban vagyok. Nincs senki aki megvédhetne. Egyedül vagyok ezzel a gonddal, és ez a személy itt van valahol a közelben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése