Georgina szemszöge:
Soha nem könnyű kimondani a búcsút. Legyen ez akár egy személynek, egy környezetnek, vagy egy kis tárgynak, amit nagyon megszerettél. Az én esetemben egy gyönyörű szép környezettől, egy meghitt háztól, sok-szüleim szerint felesleges, de nekem kincset érő-kacattól, és gyerekkori barátaimtól kell megválnom. Ugyanis költözünk. Anya, apa és én, Georgina Jones, de maradjunk a Gina-nál, ugyanis mindenki így hív. Nem is emlékszem mikor hívott, és ki, utoljára Georgina-nak. Visszatérve a költözésre, jelenleg a London-ból New York-ba tartó gépen ülök, és csak azon jár az agyam, hogy miért pont velem történik ez meg. Ismerős kérdés, nem? Apám informatikusként dolgozik, és mivel egy hihetetlenül nagy lehetőség pottyant az ölébe, az egész családnak utaznia kell. Anyám óvónő, biztos talál magának ott is munkát, és még az is lehet, hogy jobbat, mint amilyen a londoni volt. És én. Én a new york-i Columbia Gimnáziumba fogok járni, amit bevallom őszintén cseppet sem várok. Új suli, új tanárok, nem mellesleg új osztály társak, akikhez egyáltalán nincs kedvem. Megvoltak nekem a barátaim Londonban, nem kellenek újak. Talán annyiban szerencsés vagyok, hogy már csak fél évet kell járnom gimibe, aztán jelentkezek valamelyik egyetemre, és hasonló helyzetbe kerülök, mint ha nem is költöztünk volna. Legalábbis remélem. Elsőre úgy hangozhat, hogy nagyon pesszimista lány vagyok, hogy borzasztó az élethez való hozzáállásom, de ez nem igaz. Csupán csak elkeserít, hogy mindent amit eddig felépítettem, és elképzeltem Londonban, felrúgták a szüleim, ezzel tönkre téve mindent. Jelenleg semmi elképzelésem, se suli ügyben, se a barátokkal kapcsolatban, se egyéb más ilyen témában, aminek már rég meg kellene lennie legalább a fejemben. Hisz nemsokára döntenem kell, hogy mivel szeretnék foglalkozni, majdnem hogy életem végéig, hol akarok élni és kivel. Eddig úgy volt, hogy egyik barátnőmmel, ketten bérlünk egy házat, és újságírással szerettünk volna foglalkozni. Ha elhelyezkedtünk volna a szakmában, már csak idő és szerencse kérdése, és alapíthattunk volna egy saját céget. Szép kis tervek...voltak.
-Kicsim, lassan leszállunk. Nézz ki az ablakon! Végre megérkeztünk.-szólt anya, ezzel kizökkentve engem a gondolataimból.
Be kellett vallanom, tényleg jól néz ki New York. Ez főleg akkor tudatosult bennem, amikor a reptérről kiérve, egy taxiban utazva figyeltem a körülöttem zajló eseményeket. Nem sokkal később pedig elfoglaltuk az új házunkat. Alapjában véve semmi gondom nem volt a házzal, de azt már kifejtettem, hogy miért is nem a szívem csücske. Első utam a szobámba vezetett, ami nagyon hasonlított az előzőre, de csak ezzel tudtam megőrizni az emlékét a régi szobámnak.
.jpg)
-Gyere vacsorázni!-lépett apu a szobámba.-Amúgy, meg vagy elégedve a szobáddal?-mosolygott rám.
-Nem rossz.-mondtam kedvetlenül. Szegény apu nem igazán tudott mit kezdeni velem, így rám hagyta az egészet.
A vacsora csendben zajlott, csak akkor szólaltunk meg ha elakartuk kérni egymástól a sót, vagy valami egyéb vacsorához szükséges dolgot. Vacsora után gyorsan lezuhanyoztam és behuppantam az ágyba. Már majdnem elnyomott az álom, mikor anya benyitott.
-Nem zavarlak?-kérdezte félve.
-Már majdnem aludtam, de végül is mit számít az?-elhatároztam, hogy már csak azért is durcis leszek.
-Nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek hercegnő. Engedelmeddel távoznék.-vette fel ő is ezt a stílust.
-Anya várj!-kiáltottam utána, amikor kifele indult.-Ne haragudj jó? Tudod, hogy csak nehéz ez az egész nekem. Minden olyan új és kell még egy kis idő, hogy beleszokjak.
-Attól még nem kellene így viselkedned.
-Tudom.-néztem bűnbánó arccal rá.
-Jól van. Igazából csak azt akartam kérdezni, hogy felkészültél-e a holnapi napra?
-Nem igazán. Mármint pakoltam vizet és szenyót, raktam be jegyzetfüzetet és tollat, de lelkileg még teljesen oda vagyok.
-Óó kicsim! Nem lesz ez olyan vészes.-mosolygott rám anya.-De most inkább hagylak aludni, hogy ki tudd pihenni magad holnapra.
-Jó éjt!-köszöntem el tőle, ő pedig leoltotta a villanyt és becsukta az ajtót.
Másnap alig bírtam kimászni az ágyból. Nem aludtam valami sokat az éjjel. Egész éjszaka arról álmodtam, hogy milyen lesz az új suli, milyenek lesznek az osztálytársaim. Első utam a fürdőbe vezetett. Gyorsan megmosakodtam, majd kerestem magamnak egy ,,első nap''-hoz illő szerkót.
.jpg)
Mikor kész lettem, a földszintre rohantam, kivettem a szendvicsemet a hűtőből és, mivel apu dolgozott már, anya pedig állás után kutatott, egyedül indultam útnak a suli felé. Az iskola csak negyed órára volt tőlünk. Remegett a lábam, és szinte kapkodtam a levegőt, annyira izgultam, amikor az épületbe léptem. Semmi különös nem fogadott. A diákok a folyosón beszélgettek egymással, és várták az óra kezdetét. Először az igazgatói irodát kerestem meg. Nem volt olyan nehéz, csak 5 percembe került.
-Jó napot!-köszöntem hangosan, miután kopogtam és behívtak.
-Önnek is!-üdvözölt ő is. Az igazgatónő magas, vékony, szőke hajú és természetesen nagyon csinos volt.-Maga biztos Georgina Jones. Jó tudom?-mosolygott rám.
-Igen.-válaszoltam szűkszavúan.
-Remélem tetszik az iskola.
-Hát...tényleg szép, csak még furcsa nekem. Egy kis idő kell mire megszokom.
-Ez természetes. Na, szerintem térjünk is a tárgyra. Te a 12.A osztályba fogsz járni. Itt van az órarended, a tanáraid neve és egyéb fontosabb papír információkkal.-nyújtotta át a papírokat.-Ha valami kérdésed lenne még, engem itt megtalálsz, és biztos mások is szívesen segítenek.
-Köszönöm! Viszont látásra!-léptem ki a szobából, és az első órám termének a keresésére indultam. Amikor megtaláltam, megálltam az ajtó előtt, és nem mentem be. Úgy döntöttem megvárom a tanárt és csak vele megyek be. Semmi kedvem cirkuszi majomként ott benn ücsörögni, és érezni magamon egy osztálynyi ember tekintetét. Majd ha a tanár jön, én is bemegyek, így legalább az óra anyagára kell figyelniük, és nem rám. Hamarosan megérkezett a tanár, és mikor közöltem vele, hogy én lennék az új diák, beinvitált a terembe.
-Jó reggelt mindenkinek. Szeretném bemutatni maguknak az új osztálytársukat.-szuper. Ennyit arról, hogy észrevétlen maradok.
-Helló!-köszönték kórusban.
-Szóval maga az a híres Georgina Jones... Jól van. Keressen magának egy megfelelő helyet Jones kisasszony.-olyan gúnyosan beszélt velem. Nem szimpatizáltam ezzel a tanárral. Nem tudom mi baja van velem, de nem foglalkozom vele.
-Nincs kedved mellém ülni cicuska?-szólt felém az egyik srác.
-Hagyd Harry!-szólt rá a padtársa.
-Bocsi, leülhetek?-álltam meg egy vörös hajú, számomra szimpatikus lány mellett.
-Persze gyere csak.-mosolygott rám.
Az óra további része nyugodtan telt. Sőt az egész nap. Nem túlságosan foglalkoztak velem, de egy-két emberről már tudok véleményt alkotni.:
1. Mary Jane Watson: ő mellette ülök, nagyon kedves lány, de sajnos még nem sikerült annyit beszélgetnem vele, hogy jobban megismerhessem.
2.Harry Osborn: szemtelen, nagyképű, undok és még sorolhatnám a nap végéig a rossz tulajdonságait, mert jót egyet se találok.
3. Peter Parker: Harry padtársa. Viszonylag jó fejnek tűnik, lehet, hogy jól kijönnék vele.
4.Britney és Stella: Mary Jane barátnői. Elég furik, olyan divatmajmoknak mondanám őket, de alapjában véve kedvesnek tűnnek.
5. Flash és csapata: Hatalmas nagy monstrumok, rettegésben tartják az osztályt. Abszolult negatív személyiségek.
Nagyjából ennyit tudtam leszűrni a mai napból, illetve tanárok terén megoszlanak a jók és a rosszak, és maga az iskola: Nem vészes, ezt a fél évet még kibírom valahogy.
Amikor indultam volna haza a suliból, Mary Jane odajött hozzám.
-Milyennek érezted az első napot?
-Érdekes. Sok új dolgot tapasztaltam, de majd megszokom.-vigyorogtam rá.
-Az jó. Figyelj...ne haragudj Harry-re. Igazából tök jó fej srác. Nem tudom mi ütött ma belé.
-Mary Jane, aranyos vagy,hogy így véded, de egyszerűen kibírhatatlan egy alak. Nem hiszem,hogy ez a véleményem a továbbiakban változni fog, sajnálom.
-Oké, értem, szóval ne próbálkozzak.-nevetett.
-Mi az?-értetlenkedtem.
-Semmi. És amúgy mi a véleményed Peter-ről?
-Peter-ről? Ő jó fejnek tűnik. Nem is értem, hogy lehet neki ilyen barátja mint ez a Harry.-ráztam meg a fejem, mire Mary Jane újra nevetni kezdett.
-Nincs kedved mesélni egy kicsit magadról?-tette fel végül a kérdést.
-De, miért is ne.-mosolyogtam-De akkor cserébe te is mesélsz magadról.
-Benne vagyok!-mondta és sétálni indultunk. Először én meséltem magamról, a régi életemről, a barátaimról és a terveimről. Nagy érdeklődéssel hallgatta, ami nagyon jól esett. Utána ő mesélt magáról. Elmondta, hogy régen Flash a pasija volt, amit mostani szemmel nézve nem igazán ért. Aztán mesélt még a barátnőiről, hogy tényleg plázacicák, de hatalmas szívük van, és nagyon szerethető emberkék. Szóba jött Peter is. Megtudtam róla, hogy egy igazi tudomány-fan. Hogy egészen kiskoruk óta barátok Harry-vel és, hogy szintén nagyon pozitív személy. Harry-ről is szólt egy-két szót Mary Jane, amit kevésbé lelkesen hallgattam végig. Elmondta, hogy nagyon gazdag-most már értem miért ilyen felfuvalkodott hólyag-és, hogy M. J. szerint, nem is olyan rossz pasi. Igen, M. J.. Azt mondta, nyugodtan szólítsam így, hiszen ezt szokta meg a barátnőitől. Ezek szerint valamennyire engem is bírhat. Beszélgetés közben megmutatta a környéket, ami tényleg nagyon szép. M. J. nagyon aranyos lány, remélem továbbra is jóban leszünk, akár még barátnőknek is mondhatjuk magunkat majd. Este 6 óra fele elbúcsúztunk egymástól, és haza fele vettem az irányt.
-Milyen volt a napod?-jött elém anya, amikor a lakásba léptem.
-Egész jó. Megismerkedtem egy tök aranyos lánnyal, és persze több osztálytársammal, de ha nem baj majd holnap mesélek, nagyon fáradt vagyok.
-Nem kérsz vacsorát sem?-lepődött meg anya.
-Nem köszi, nem vagyok éhes.-mondtam és már mentem is a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, és hamar ágyba bújtam. Tényleg nagyon elfáradtam ma. De már várom a holnapot. Nem is olyan rossz ez az új helyzet. :)
